A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gábor Gabriella: Favázas, lemezes kamerák a fényképezés őskorából

Favázas, lemezes kamerák a fényképezés őskorából A harmonika sötétteret a bőr és a textil gyenge megtartása miatt nem bonthattam szét az anyagok fajtái szerint, így a merevítő fakereten hagyva, hajtogatott formájában végeztem el a restaurálását, amihez triplex kartonból csonka gúla alakú tartóelemet készítettem, amelyet filccel, és fekete pamutanyaggal vontam be. A vastag filc legömbölyítette a tartóelem éleit, a pamut pedig megakadályozta, hogy gyapjúszálak tapadjanak a harmonika anyagára. A gúlát a kihúzat méreténél hoszszabbra, az alapjának szélességét viszont l-l cm-rel kisebbre szabtam, így munka közben a tartóra helyezett harmonika bordái nem feszültek meg, nem sérültek tovább. A tartóelem elég erős volt, hogy megtartsa a kihúzat súlyát, a kartonlemez rugalmassága pedig megkönnyítette a kiegészítések ragasztásához a támasztóbordák behelyezését és a szerszámokkal a javítandó részek elérését. Az alátámasztásokhoz különböző hosszúságú bordákat, a kihúzat szűkülő végéről leszakadt, hiányzó rész kiegészítéséhez pedig öt centiméter magas csonka gúla alakú harmonikát hajtogattam famentes kartonpapírból, amelyeket csónaklakkal itattam át, hogy alátámasztáskor megfelelő legyen a tartásuk.

27 A kihúzat restaurálását a vászonbélés tisztításával kezdtem. A szűkebb végére állított tartóelembe süllyesztett harmonika belsejéből a port ecset, fogkefe és morzsaporszívó segítségével, a fekete olaj festékfoltokat pedig acetonnal átitatott tisztítópálcikás áttörléssel távolítottam el. Portalanítás után a vászon egész felületét acetonba mártott sörteecsettel átkeféltem, ennek eredményeként a vászon visszanyerte matt fekete színét (30. kép). A bőr tisztításakor a talpára állított elemre helyeztem a harmonikát. A leszakadt szűkülő részen a deformálódott és hasadozott vásznat és bőrt egymásra illesztettem, visszahelyeztem az elmozdult papírmerevítőket, majd a formára igazítás után az egymásra hajtott bordákat csipeszekkel fogtam egymáshoz. Többféle rögzítőeszköz kipróbálása után az alumíniumból készült hajcsipesz felelt meg a legjobban a célnak, mivel ez nagyon könnyű, a súlya nem nyomja össze az anyagot, a szorítása alábélelés nélkül sem hagy nyomot a bőrön, és a csipeszszárak mérete tökéletesen megfelelt a rövidebb (5-7 cm hosszú) bordák rögzítéséhez. A bőr felületéről a lazán tapadó port puha szőrű ecsettel, a harmonika élén lévő szürke olaj festékfoltokat pedig tisztító emulzióval távolítottam el (összetétel: 500 ml triklóretilén, 50 ml desztillált víz, 0,2 ml Prenol 10 nem ionos tisztítószer). A bőrkihuzat egész felületét Maraquin márkanevű bőrbalzsammal (semleges PH-jú, viaszt nem tartalmazó, ásványi olaj vizes emulziója) kezeltem tovább. A tisztítást az emulzióba mártott tisztítópálcikákkal végeztem, mindig csak kevés szert vittem a felületre, nehogy a bőr átnedvesedjen. A balzsam jól oldotta a poros, zsíros szennyeződést, előhozta a festék eredeti élénk színét, és puhította a bőrt, amely vörös színűre festett, 0,2 mm vastag növényi A harmonika kihúzat hajtogatásmódját Nemes Takács Lászlótól tanulhattam meg (fórestaurátor, szakirány: papírrestaurálás, MNM Restaurátor és Műtárgyvédelmi Főosztály), amiért fogadja köszönetemet. 369