A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)
Gábor Gabriella: Favázas, lemezes kamerák a fényképezés őskorából
Gábor Gabriella nyéket világos színű sellakpolitúrral lakkozták át, a rögzítésükhöz pedig süllyesztett és vágott fejű rézcsavarokat alkalmaztak. Az előlapot a hátfallal a szűkülő harmonikás kihuzatú sötéttér kapcsolja öszsze. A harmonika kihúzat formája - majdnem négyzet alapú - csonka gúla. A harmonika alapja 17,5 x 17 cm, a teteje 6,5 x 6 cm, teljes kihuzatkor a hossza 30 cm. A sötéttér egymásba csúszó bordái váltakozva 1,1 cm és 1,3 cm szélességűek. A csonka gúla alapjának és tetejének, valamint a bordák szélességének méretkülönbsége teszi lehetővé, hogy a szűkülő harmonika bordái egymásba csússzanak, így a képélesség beállításakor, illetve a gép becsukásakor a sötétteret egészen laposra lehet összetolni (21. kép). A harmonikát kívül vékony, vörös színű bőr fedi, ez alatt pedig sűrű szövésű fekete vászonbélés található. A két anyag között a harmonika bordáit merevítő, papírból kivágott lemezeket helyeztek el. A gúla alakú harmonika keskenyebb oldalain a papírbordák egyenlő szárú trapéz alakúak, míg a szélesebb oldalakon téglalap alakúak. A sötéttér összeállításakor a bőrkihuzat alapjának szélét a vászon felől kétszer kihajtották, az így megerősített anyagot 20 x 20 cm oldalhosszú, 1,2 cm széles és 0,8 cm vastag, egyes ollós csappal összefogott fakeret belső kerületére ragasztással és csavarokkal erősítették fel. Ez a ráma a fényképezőgép vázának belső oldalához támaszkodott, ahová csavarokkal fogatták föl. A harmonika objektív felőli szűkülő végét 1 cm szélességben behajtva - 6,5 x 6 cm-es, fekete vászonnal fedett, közepükön kivágott - két kartonlap közé ragasztották, az így felkasírozott részt ezután a fényképezőgép előlapjának hátoldalára ragasztották, a harmonika belseje felől a kartonlapok sarkait még egy-egy csavarral erősítették meg. A harmonika kihuzatot fából kifaragott kaptafán készítették. A készítendő harmonika méretének megfelelő csonka gúlát úgy ácsolták össze, hogy az egyik oldalába kiüthető vagy horonyban csúsztatható betétlécet illesztettek. Ezután faragták ki a kaptafa oldalain a keskenyebb és szélesebb bordákat a szűkülő résztől indulva a következő sorrendben: keskeny, széles, keskeny, széles és így tovább. A kész kaptafára vizesen tették fel a keményítővel átitatott fekete színű vásznat. A vászon megszáradása után helyezték fel a merevítő papírbordákat, amelyeket a két végén és közepén egy-egy sellakpöttyel ragasztottak a textilhez, végül az enyhén benedvesített bőrt simították a felületre. A megszáradt bőr ráfeszült a kaptafa bordáira. Az egymásra érő vászonbélést és a bőrborítás széleit szintén sűrű sellakoldattal ragasztották össze. A harmonika teljes száradása után kihúzták vagy kiütötték a betétlécet, és az így megereszkedett kaptafáról könnyen levehető volt a kész harmonika. 22 A szűkülő oldalú bőrharmonikák készítési módját Kiss András, kecskeméti nyugdíjas fényképész mesélte el, aki az 1970-es évek elején egy harmonikakészítő mestertől tanulta meg e kihúzatok készítésének menetét. Segítségéért fogadja köszönetemet. A harmonika kihúzatok felépítéséről lásd még BOTTA 1964. 30-31. 364