A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gábor Gabriella: Favázas, lemezes kamerák a fényképezés őskorából

Favázas, lemezes kamerák a fényképezés őskorából alulra és felülre egy-egy elfordítható záró fület csavaroztak, mindegyik rézből készült. Az ajtó belső oldalára függőleges állású acélpánt volt szerelve (csak töredékei maradtak meg), ez a rugalmas fémlap szorította a helyére a kazettabetétekbe illesztett lemezeket (9. kép). A fényképezőgéphez négy darab fából készült (26,5 x 21,5; 21,5 x 16; 16,5xl2ésl3x9cm méretű), koromlakkal feketére festett, egyoldalas befektethető kazettabetét és fakeretes (33 x 32 cm oldalhosszú) mattüvegkereső tartozott, amelyen be voltak jelölve a különböző negatívméretek - a kereső üvege hiányzik.

13 A gépet tartó téglalap alakú (74 cm hosszú, 34 cm széles) csúsztatóráma 2 x 2,8 cm-es lécekből, hármas ollós csappal készült. A keret hosszanti oldalaival párhuzamosan húzódó csúsztatóléceket és a középen lévő H-alakú állványtartó elemet, rejtett vésett csapokkal állították össze (11. kép). Fényképezéskor a beállításnál a mattüvegkeresőn figyelve a kép élességét, a csúsztatókereten előre vagy hátra mozgatott előlapot és a hátlapot a kívánt helyzetbe állítva az 1,5 cm széles csúsztatórésen átmenő csavarokkal rögzítették. A reprodukciós kamerával együtt került a gyűjteménybe az a faállvány, amelyet három, összetolható lábból szárnyas csavarokkal állítottak össze, állványfeje fix állású, azaz nem forgatható.

14 Az állványfej felső lapját feketére festett vaslemez borítja, amelynek közepébe menetet vágtak, ezen keresztül alulról csavarható be a nagyméretű, szintén szárnyas rézcsavar a csusztatokeret H-alakú elemén lévő fémfoglalatba (a belsőmenetes fémgyűrű már hiányzik), így rögzítve a kamerát az állványhoz. Az állvány lábak hossza nem változtatható, ezért e nagyméretű géppel nehézkes volt a kép készítésekor a magasság beállítása, mivel azt csak a lábak összetolásával, illetve terpesztésével lehetett megoldani. Az „úti kamera" A vizsgamunka tárgya egy közel százéves, favázas, bőrkihuzatú, réz szerelvényekkel összeállított fényképezőgép restaurálása volt.

15 A tárgy részben már szét13 A kazettabetétek: МММ Itsz.: 79.25.1.4. A lemez teljesen sík, 1-1,2 mm vastag, buborékmentes, színtelen nátronüveg, amelynek a felületét fényérzékeny emulziós réteggel vonják be. A lemezeket fából vagy fémből készült kazettákba téve helyezték a fényképezőgépbe. Többféle változatban készültek :„egy sínes (betolható keskeny szegélyű), kétsínes (betolható), sín nélküli (befektethető) kazetták... Ezen kívül vannak egyes (egyoldalas), kettős, könyv, váltó, csomagfilm és roll film kazetták." (BOTTA 1964. 26, 89). A mattüvegkereső: МММ ltsz.: 79.25.1.2. A beállító, illetve mattüvegkereső „egy keretbe foglalt, egyik oldalán finom csiszolással vagy maratással homályosított, sík-párhuzamos üveglap, amit a negatívot tartalmazó kazetta helyére kell tolni. A homályosított felületen (az objektív felőli oldalon) a valódi (fordított) kép jelenik meg." (SZABÓ-VIDRA 1994. 23). 14 МММ ltsz.: 79.25.1.5. 15 A vizsgamunka (témavezetők: Séd Gábor - Szőke Balázs főrestaurátorok, szakirány: fémrestaurálás, MNM Restaurátor és Műtárgyvédelmi Főosztály) és a dokumentáció megtalálható: OMM Ad 136-2004. szám alatt. A fényképezőgép 1994-ben letétként került az Országos Műszaki Múzeumba. A tárgy 1920 és 1970 között egy Budapesten működő fényképészműterem felszereléséhez tartozott. Az 1990-es évek elején - a fényképészmester halála után a műterem felszámolásakor - több favázas géppel együtt került annak a gimnáziumi tanárnak a tulajdonába, aki e használhatatlan, ezért számára értéktelen gépet felajánlotta a múzeumi gyűjteménybe. Az adatokat Vidra József muzeológusnak köszönöm (OMM). 359