A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyarmati Gabriella: Exhibitions of fine arts and applied arts in the Munkácsy Mihály Museum between 2001 and 2004

A Munkácsy Mihály Múzeum képző- és iparművészeti kiállításai... földi Tárlaton szerepeltetett Hegyeken kívül olyan tűzzománcokat mutat be, amelyek a képző- és az iparművészet határmezsgyéjén mozognak. Szabó Julianna ugyanis eltávolodott a régi ötvös zománctechnikától, de nemcsak a technikától, hanem elsősorban a régi zománckészítők szellemiségétől. Anyagkísérletekkel, a rétegvastagsággal, a matt és a fényes felületek különbségében rejlő lehetőségek kihasználásával és az égetés módozataival játszva készíti tábláit. Szeverényi Mihály érzeteket, hangulatokat kelt, ahogy tette azt eddig is, viszont ami új, hogy a korábban alkalmazott figurákat, amelyek esetleg elvonhatták a figyelmet az igazán közölni kívántról, most elhagyta. Az emberalakok megfestésével különböző mértékben, de állandóan együtt járó narrativitás helyett a faktúrát helyezi most előtérbe, az általa használt és tőle megszokott színtartományt zöldekkel egészítve ki. Szabó Norbert vendégként 2000-ben állított ki először a csoporttal. Akkor egy csendélettel szerepelt, melynek festőisége és a képi elvonatkoztatás korrektsége okán felkelthette a közönség kíváncsiságát pályája nyomonkövetése iránt. Abban az évben nyert felvételt a Magyar Képzőművészeti Egyetemre. Cím nélkül beadott munkája annyira a közelmúlt termése, hogy a csomagolóanyag néhány helyen ráragadt a képre, tehát a legfrissebb helyzetjelentésnek tűnhet Szabó Norbert érdeklődésére vonatkozólag. A szakirányú felsőoktatási intézményben elfoglalt státusa, tehát iskolás volta okán számomra eldönthetetlen, hogy ez a festmény életre szóló elkötelezettség az absztrakt mellett vagy stílusgyakorlat csupán. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy az absztraktot kicsit emberszabásúvá próbálja tenni azzal, hogy jobbra lent egy végletekig egyszerűsített figurafoltot, szemlélőt, résztvevőt helyez a kompozícióba. Abban az esetben, ha a kép téves elképzelést követve, tehát rosszul került a falra, előbbi szerény próbálkozásom az elemzésre vonatkozólag érvényét veszti, hisz, ha elforgatjuk, már nem figuráról, hanem például oldalnézetben ábrázolt ülőalkalmatosságról beszélhetünk, amelyen ki más, mint a néző foglalhat helyet. A FAMME e kiállításon résztvevő tagjainak munkásságában rejlő perspektívák rövid felvázolásával megpróbáltam rávilágítani azokra a fontosságokra és különbözőségekre, amelyekre az alkotók fókuszálják figyelmüket. Nekik gratulálni szeretnék, és kívánom, hogy ezt a fajta társasági létet még sokáig és kedvvel érezzék magukénak! VIII. melléklet Kiss Attila Etele és Takáts Márton grafikusok Mítoszok és városi csodák című kiállításának anyaga Kiss Attila Etele munkái: 1. Afrika elrablása (2003; rézkarc, papír; 275 x 520 mm) 2. Lepkeszárny (2000; rézkarc, papír; 250 x 165 mm) 3. A gyűjtő (2000; rézkarc, papír; 350 x 210 mm) 4. Danse macabre (1996; hidegtű, papír; 200 x 95 mm) 5. Europe és bikája (2002; hidegtű, papír; 150 x 125 mm) 337