A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyarmati Gabriella: A Munkácsy Mihály Múzeum képző- és iparművészeti kiállításai 2001 és 2004 között

A Munkácsy Mihály Múzeum képző- és iparművészeti kiállításai... hangsúlyt fektet képgrafikai gyűjteményének gyarapítására. Állományunk egyedi rajzokból és sokszorosított grafikákból áll, melyek mennyiségi fölényben vannak az előbbiekkel szemben. A sokszorosító grafikai eljárások - ahogy megnevezésük is elárulja - egy műtárgy több példányban való elkészítésének lehetőségét teremtik meg, mely példányok azonos művészi színvonalúak és egyforma értéket képviselnek. Differenciálásra a sorozatszámok nagysága ad módot. Jelen kiállítás kiragadott, de szemléletes példák segítségével ismerteti meg a közönséget a sokszorosító képgrafikai eljárások kialakulásának kezdeti évszázadaival. A tárlat címének megválasztása - amely tematikáját is jelenti egyben - Békés megyében különös aktualitással bír. A középpontba állított alkotó, Albrecht Dürer családja ugyanis a Gyula mellett fekvő Ajtós községből vándorol ki Németországba, az apa 1455-ben aranyművesként érkezik Nürnbergbe, ahol tizennyolc gyermeke közül 1471-ben harmadikként születik az európai reneszánsz egyik legkiemelkedőbb mestere. Előbbit igazolja a család címerének kitárt szárnyú ajtót ábrázoló eleme. A festészetével és grafikai munkásságával egyaránt nagy ívű pályát befutó, utóéletét tekintve pedig koránál térben és időben jóval nagyobb egységben ható Dürernek jelentős szerepe volt abban, hogy a korában ismert grafikai eljárásokat a mesterség szintje fölé, azaz művészetté emelje. Ekkor a fametszesnek Németországban már hagyománya volt, »az 1470-es, 80-as években a fametszők céhekbe tömörültek a virágzó városokban, Ulmban, Augsburgban, Nürnbergben és Bázelben«.

54 Az ekkor jellemző kortünet, az olvasás ismeretének viszonylagos hiánya okán, valamint a lejátszódó társadalmi és vallási változások számára egyaránt jelentős segítséget jelent a tudatformálás és a tájékoztatás területén a képi ábrázolás grafikai lapokon való, meglehetősen leegyszerűsödő terjesztése. Egyben az e technikában rejlő lehetőségek kihasználásával a széles társadalmi rétegek számára is elérhető, igényes műtárgytípus jön létre, a műalkotáshoz való viszonyulás, azaz a befogadás folyamata és különösen a tárgyak birtoklása tekintetében nagymértékű demokratizálódás megy végbe. Dürernek igen korán sikerült munkáival a német későgótika szabta kereteket szétfeszíteni, amelyben evidenciaként említhetjük személyiségét, intellektusát és minden határon keresztül szárnyaló, kimeríthetetlen képzelőerejét. De művészi látásmódját nagymértékben befolyásolta első itáliai útja, amelyről a következőket írja Wölfflin: »Az egyszerűség kedvéért azt mondhatjuk: itt nem bizonyos olasz testek és mozdulatok puszta importjáról van szó, hanem az emberi test iránti alapvetően új érzékről. A testi lét most olyan erővel, olyan gazdagon jelenik meg, mint eddig még soha.«

55 Az új érzékenység viszont nem csak az emberalakok ábrázolásában figyelhető meg, a természethez való közelítésben, az épített környezet megmutatásában, és ami nagyon fontos, a természetfeletti, az érzékelésen túli láttatásában is. Ezen alkotói metódust Winkler patetikus realizmusnak nevezi. Az előbbi, a teljes PIRINT2003. [3]. Idézi LÜDECKE 1978. 13. 311