A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

S. Turcsányi Ildikó: Választási kortesdalok Békésről (1896–1905), a Jantyik Mátyás Múzeum történeti gyűjteményéből

Választási kortesdalok Békésről (1896-1905) Fiúi tiszteletének Tanújelét mutatja Az édes apja bora Melyet elereszte Ferkó A nagy lurkó. Nohát!... Meginnád most társaiddal Az Andorok s a Vargákkal. Hát...hát...hát... No meg a vén Simonyi A jó testvér Lévai Mind szeretnének inni. Nohát!... Éles Kocsor, Turzó Varga Szomjasok mint szilaj marha Hát...hát...hát... Nem kapnak a parókhián Majd túl az operenczián Ihattok ottan igazán. Nohát!... Éljen!!! Ifjúsági egyleteddel Az öregszer menyecskékkel Hát...hát...hát... Eltöltöttél sok éjszakát Forgathattad a bibliát Beadta derekát. Nohát!... Ilyen szemenszedett néppel Korcsmárossal, csődörössel Bemehetsz az országházba Megrúg a törött ló lába Ugyan Ferkó mit akarsz. Nohát!... Nem vagy te követnek való Tudod te azt magad Ferkó Hát...hát...hát... Köpködhetsz te jobbra, balra Hol keletre, hol nyugotra Az az igaz ami való Követünk lesz Meskó László!! A Kecskeméti Ferenc lelkész megválasztására buzdító kortesdalokból hármat őriz múzeumunk, egyikük

72 hangvétele erősen elüt a javarészt negatív kampányt folytató propaganda-anyagainktól. Buzdító hangja, szokatlanul könnyed, népies stílusa, három jelölt = három rózsa hasonlata gyakorlott versfaragót idéz. Egyetlen szóval sem kezdi ki az ellenfeleket, hiszen „mind a három derék férfi". Csupán saját véleményét közli: „de ha egyet le kell tépni: akkor éljen Kecskeméti!". Kortes dal Kis házamon leng egy zászló Piros, fehér, zöld színt játszó. Fehéren fekete jelzi: Éljen Kecskeméti! Éljen a haza. Éljen! én is azt kívánom, Ne csak mint lelki barátom, Hanem úgy, mint hadat verő Kossuth párti képviselő. Békés város békés népe! Ne ülj a csúfoló székbe. Egy koszorú áll előtted, Nyugodt szívvel nézzed ... nézzed. Három rózsa belefonva, Melyik tetszik vedd le róla, Vincze, Meskó, Kecskeméti, Mind a három derék férfi. Nem mondok én semmi rosszat Nem csúfolok, a mint szoktak, De ha egyet le kell tépni: Akkor éljen Kecskeméti! Nem csúfolok, nem dicsérek, Csak azt mondom amit érzek: Kecskeméti olyan vitéz, hogy oda vág, a hová néz. JMMTd 80.37.1. 241