A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

S. Turcsányi Ildikó: Választási kortesdalok Békésről (1896–1905), a Jantyik Mátyás Múzeum történeti gyűjteményéből

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30 (2007) 207-284. VÁLASZTÁSI KORTESDALOK BÉKÉSRŐL (1896-1905), A JANTYIK MÁTYÁS MÚZEUM TÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNYÉBŐL - S. Turcsányi Ildikó „Kortesdal, kortesnóta: a politikai dal alkalmi csoportja, választáskor a pártot és jelöltjét dicsérő vagy az ellenfelet ócsárló dal. Részben a szavazókat toborzó kortes, részben más félnépi figurák szerezték a szövegeket, ők maguk névtelenségben maradtak, szóbeliségbe került alkotásaik esetleg változhattak is. Korabeli divatos népdal vagy magyar nóta dallamára húzták rá a szövegeket, melyek a szellemi közelharcok megvívása után azonnal feledésbe merültek. A kortesdalok az 1848 előtti követválasztások idején keletkeztek, ezek még kisnemesi szemléletűek, csak 1867 után váltak valamelyest népibbé és a két háború között lassan el is enyésztek. Többsége szólamszerű, kíméletlenül és olykor ízléstelenül személyeskedő és formai szempontból is igénytelen. Kettő vagy négy sorosak, az elsőket deklamálták, az utóbbiakat énekelték. Majdnem kivétel nélküli a páros rím és a nyolc szótag."

1 Múzeumunk a dualista Magyarország politikailag talán legmozgalmasabb időszakának, a századforduló környékének három egymást követő választási küzdelméből őriz ilyen jellegű propagandaanyagokat. 1896-ból 6 plakát, 15 kortesdal, 1901-ből 6 plakát, 19 dal, míg az 1905. évi választások idejéből 33 dal került az 1980-as években ajándékként történeti gyűjteményünkbe. A politikai közélet nyugalmának felbomlását jelző, néha durva hangvételű szórólapok a magyarországi választási küzdelmek fokmérői is lehetnek. Maguk a választások a kiegyezéses rendszer fontos és kényes eszközei voltak, hiszen a dualista politikai berendezkedés egyik alappillére az alkotmányosság, a népképviseleti elv alapján felálló országgyűlés volt. Mivel a hatalmon levők nyugodt kormányzásához kényelmes parlamenti többség megszerzésére volt szükség, a választások befolyásolására szinte minden eszközt bevetettek. Az első védvonalat az európai átlaghoz képest igen szűk választójog jelentette,

2 ezt erősítette a második erődvonal, a „választási geográfia", a választói kerületek beosztása. Erről törvényileg is intézkedtek, bár a mindhárom említendő választás idején érvényben levő 1874. évi XXXIII. törvénycikkben nincs részletezve a választókerületek beosztása. Erre a törvény 120. §-a utal, amiben így rendelkeztek: „Az 1848. V. te. 5. §-a és az 1848. erdélyi II. te. 7. §-a azon módosítással, melyet ezeken az 1868. XXX. és XLIII. törvénycikkek, valamint az 1873. XXXIV. te. tesznek, érvényben maradnak. " - a választókerületek pontos felsorolását ugyanis az 1848. évi V. törvénycikk 5. §-a tartalmazza. Gondosan ügyeltek arra, 1 MNL1980. III. 279; SZABÓ 1991.230. 2 Lásd lentebb, az 1901. évi kortesdalok ismertetésénél. 207