A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyucha Attila–Bácsmegi Gábor–Fogas Ottó–William A. Parkinson: Bautechnische und ansiedlungshistorische Beobachtungen auf einer tiefländischen Fundstelle aus der frühen Kupferzeit

Bóka Gergely Az anyagban előforduló kézzel formált és korongolt kerámiák keltezése alapján közelebb juthatunk a kút korának meghatározásához. A szkíta kori kézzel formált agyagedények többségének alakja korábbi, helyi előzményekre megy vissza: bütykök, függőleges árkolás, turbántekercses díszítés, behúzott peremű tálak stb. Ezek alapján nehéz pontosítani a datálást, azonban a korongolás eredetére és elterjedésére vonatkozóan a közelmúltban elvégzett kutatások a Kr. e. 7-6. századig tolták ki a korongolt edények keltezését. A korongolasi technika elterjedését korábban a kelták előrenyomulásához," valamint az északkelet-balkáni trák fazekasműhelyekhez kötötték, majd felvetődött a Fekete-tenger vidékének görög iparosaitól való származtatás.

100 A közelmúltban azonban a Középső-Dnyeszter vidékén feltárt korai szkíta településeken olyan korongolt edényeket találtak, amelyek az Alföldön is készülhettek volna. A Középső-Dnyeszter vidékén a Kr. e. 7. század közepén telepedett meg a déli sztyeppékról származó szkíta lakosság, amely a Fekete-tenger görög gyarmatvárosaiból vette át a korongolasi technikát.

101 A Prut és Dnyeszter vidékének közvetítő szerepét jelzi, hogy a korai szkíta anyaggal társul a korongolt kerámia.

102 Kemenczei szerint az Alföldre nagyjából a 6-7. század fordulóján jutott a Kárpát-medencébe ÉK-i irányból az új edénykészítési eljárás, ami rövid idő alatt terjedt el a 6. század folyamán. A korongolasi technika Kr. e. 6. században való alföldi elterjedését ma széles körben elfogadja a régészettudomány. Az utóbbi időben Kemenczei Tibor kutatásai során bebizonyosodott, hogy a Kárpát-medencében megjelenő legkorábbi szkíta típusú tárgyakat a 7. századra keltezhetjük.

103 A kút leletanyagából hiányzó kelta anyag alapján feltételezhetjük, hogy a kutat használó népesség nem érte meg a kelták benyomulását az Alföldre. A KeletMagyarországon talált legkorábbi kelta leletanyagot a LT Bl periódusra, a Kr. e. 4. század második felére datálhatjuk, tehát a kelták kb. Kr. e. 340-330 között érkezhettek az Alföldre. Maráz Borbála szerint a kelták térhódításával párhuzamosan a század második felében ezen a területen a szkíta kori kultúra egyeduralma megszűnt, településrendszere megváltozott.

104 Ennek némileg ellentmondanak Békés megyében a 20. század végén folytatott régészeti topográfiai munkálatok során megfigyeltek. A Békés megyei terepbejárások alkalmával 34 darab lelőhely esetében figyelték meg, hogy szkíta és kelta anyag együtt fordul elő.

105 A terepbejárási adatok mellett ásatásokon is találtak arra utaló jelenségeket, amelyek alapján a két népesség egymás mellett élését feltételezhetjük. Az Alföld területén szétszórva szkíta telepeken megjelennek a kelta eredetű tárgyak: Bp., XV. ker. Rákospalota19 BOTTYÁN 1955. 39. ю PÁRDUCZ 1955. 15. "KEMENCZEI 2001. 34. 2 PATAY-B. KISS 2001-2002. 129. 3 KEMENCZEI 1994; 2000. 4 MARÁZ 1981. 98. 15 GYUCHA 2001. 126. Pusztán a felszíni gyűjtésből nem lehet ezt a kapcsolatot teljes körűen elemezni. 128