A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyucha Attila–Bácsmegi Gábor–Fogas Ottó–William A. Parkinson: Bautechnische und ansiedlungshistorische Beobachtungen auf einer tiefländischen Fundstelle aus der frühen Kupferzeit

Bóka Gergely hozva. Szeptember 10-ig ezzel a módszerrel folyt a gödör feltárása, amelyet betöltése és leletanyaga alapján mindaddig hulladéktároló gödörnek tartott. Azonban az objektum kb. 3 méteres mélységben meglepetéssel szolgált. Eddig a mélységig tipikus szkíta kori leletanyagot, korongolt, behúzott peremű tálak töredékeit, kihajló fazék- és csészeperemeket, peremből kiinduló szalagfüleket, kézzel formált fekete és barna színű, gyakran borda- és bütyökdíszítéssel ellátott kerámiatöredékeket és állatcsontokat talált, valamint egy több darabra összetört, de összeállítható kettős csonka kúp alakú edényt (7. kép 3). Nikolin Edit a feltárás során felfigyelt arra, hogy a függőleges oldalfalú gödör betöltése annál lágyabb és vizesebb, minél lejjebb halad, valamint, hogy a leletek zöme középen egy feketébb, lágyabb részben található. Majd famaradványokat vett észre az egyre ragadósabb és vizesebb talajban. A körben kb. 1,1 x 1,1 méteres négyzetes formában, csapolásos technikával készített fabélés alapján elvetette az objektum elsődleges szemétgödör funkcióját, és kútnak határozta meg azt. A továbbiakban a leletek sűrűsége és a talaj nedvessége miatt lassabban haladtak.

14 Sikerült kibontaniuk egy felületet, amely edénytöredékeket és állatcsontokat tartalmazott, valamint a rendkívül jó állapotban megmaradt fabélés szerkezetére is információkat szolgáltatott (5. kép 1). A kút aknáját folyamatosan ásták, de a felszíntől mért 3 méteres mélységtől lefelé annak szerkezetéről nem tesz említést az ásató, és metszetrajz híján nem is tudunk semmit. A kút faszerkezete és az akna falai közötti részből rendelkezünk leletekkel. Külön kiemelhető egy majdnem ép, korongolt bikónikus kis bögre (7. kép 1). A továbbiakban a kideszkázott részen belül folytatták a munkát. A betöltés olyan mértékben át volt ázva, hogy kb. 4,5 méteres mélységben már kézzel bontották ki a leleteket. A kút aljától egy ásónyomnyira kibontottak egy bikónikus, pereme alatt két átfúrással ellátott edényt és egy „furcsa", kör alakú foltot, amelyről a későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy egy kis gyékénykosár volt (5. kép 2).

15 A kút alját szürkés színű agyag jelezte. A 480. számú lelőhelyről korábban már kerültek elő a szkíta korra datálható objektumok. A 3. és 4. számú gödröt 1987 májusában bontotta ki Nikolin Edit. A 3. számú gödör betöltése kormos, paticsos, laza kitöltésű volt. Sok állatcsontot, felfényezett, gyakran besimított dísszel ellátott kerámiatöredéket, illetve tipikus szkíta kori leletanyagot tartalmazott (8. kép 2; 9. kép 2; 10. kép 4, 5, 6; 11. kép 3, 4). A 4. számú, enyhén méhkas alakú, kemény, fekete földdel kitöltött gödörben kevés, a 3. számú objektumból előkerült leletekhez hasonló kerámiatöredéket talált. Összefoglalva elmondható, hogy a Békéscsaba, DTCSV 3. számú agyagbánya (MRT: 480. számú lh.) lelőhelyen Nikolin Edit két szkíta kori gödröt és egy 14 Szeptember 11-én G. Szénászky Júlia bekapcsolódott a feltárási munkálatokba. 15 Nikolin Edit egy 1987-ben megjelent újságcikkben említi, hogy a gyékénykosarat és a kút deszkázatát elküldte vizsgálatokra. A gyékénykosár így Szalay Zoltánhoz került, aki akkor a Központi Múzeumi Igazgatóság főosztályvezetője volt: NIKOLIN 1987. Az anyag további sorsáról nincsenek pontos információim. 114