Sz. Kürti katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban. Második, javított, átdolgozott kiadás (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 29. Békéscsaba, 2006)

Munkácsyné és Malonyay kézírásos bejegyzéseiből megtudjuk, hogy a legtöbb Munkácsy-festményt Kleinberger vásárolta meg, melyek egy része később a Szépművészeti Múzeumba került. 3000 frankot fizetett egy Mozart-tanulmányért, egy kis Alvó wó'-tanulmányért 960-at, 600 frankért vásárolt egy Holbein iskolából származó Erasmus-portrét, 215 frankért egy olasz kisbronzot. Vevő volt Sedelmeyer is, valamint a Bernheim-kiadó, Georges Petit. Számtalan tárgy megmaradt, a vételár összege 137 248 frank volt. A hagyaték tekintélyes részét alkotják a korabeli fényképek. Van ugyan portréfotó Munkácsyról a Magyar Nemzeti Galéria adattárában, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában is, de a legtöbb a békéscsabai múzeumban található. A fiatal Munkácsyt Strelisky, Borsos fényképezte Pesten, de ezekből nincs eredeti darab itt. Annál több van az 1870-es évektől. Munkácsy a legjobb párizsi, pesti, luxemburgi fényképészeket kereste fel. A fotók egy része műtermi felvétel (38-40., 53-54. kép), a 80-as évektől számtalan fotó készült a szabadban, elsősorban Colpachon (56. kép). A korai képek kisméretűek, ún. vizitképek, a későbbiek cabinet, illetve souvenir méretűek. Dióhéjban át kell tekintenünk a fényképezés hőskorát, mert a fotózás Munkácsy művészetében és hagyatékában nagy szerepet játszik. Az 1839ben J. M. Daguerre által feltalált dagerrotípia csak egy példányban készült. F. Talbot találta fel a talbotípiát, amely papírnegatívról sokszorosítható volt. Adolph Disderi hozta divatba a látogatójegyként alkalmazott 6x9 cmes, ún. vizitkártyát, amely elmaradhatatlan kelléke lett a társasági életnek. (Később terjedt el a nagyobb méretű, falra tehető cabinet, illetve souvenir méret.) 1871-ben R. Maddox kezdte alkalmazni az eddigi nehezen megvalósítható nedves eljárás helyett az ún. száraz eljárást. Brómezüst zselatin szárazlemezt használt, amelyet később gyárban állítottak elő. Ez meggyorsította a fényképezést, és megkönnyítette a szabadtéri felvételek készítését. A műtermi portréfotók után ekkor terjedtek el a szabadtéri felvételek, az életképek és pillanatképek, majd a riportfotók. Magyarországon először a festők, mérnökök, gyógyszerészek, ötvösök lettek fényképészek. Marastoni Jakab és Mezey Lajos dagerrotípiákat is készített. Egymás után nyitott „fényirdát", fényképészműtermet Borsos József, Simonyi Antal, Strelisky Lipót és Sándor, Koller Károly. Pesti üzleteik látogatottak voltak, kirakatkiállításaik újdonságait jelentették a kosztümös színészfotók és a híres emberek fényképei. Már a hatvanas évek végén írtak a lapok Ellinger Ede kirakatáról, az ott látható Munkácsy-arcképről. Ekkor 22