Sz. Kürti katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban. Második, javított, átdolgozott kiadás (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 29. Békéscsaba, 2006)

távlat hatását. Ott szokott pihenni, ott gondolkozott el esténkint. "

10 (46. kép; Fényképek I. 16-17.). Ebben a házban volt a Mozart halála című festmény emlékezetes bemutatója 1886 tavaszán. Munkácsy szorgalmasan készült a feladatra, ezt bizonyítják a hagyatékban lévő régi metszetek Mozartról és családjáról (Ereklyék IL 1., 7., П.). 1885 szeptemberében elutazott Salzburgba, hogy a hely szellemével is ismerkedjék. A Mozart halálát 1886 tavaszán mutatták be műtermében. Cecile-ék - Audrant zeneszerző tanácsára - a festmény mögé rejtették el a zenekart és az énekkart, s Mozart Requiemjét szólaltatták meg. A szerencsétlen ötlet nem használt az erőtlen, bár részleteiben pazar képnek, s elindította a Munkácsy ellen bizonyos körökből már régebben kezdeményezett támadásokat. Megjegyzések bőven voltak, és lehettek is. Munkácsy a csábítások hatására elindult egy olyan kétes úton - saját gyengesége miatt -, amelyről már nem tudott visszafordulni. Régi barátja, Antokolszkij szobrász így fejezte ki aggodalmát 1886-ban: „Végtelenül sajnálom, hogy olyan festőművész, mint ő, akinek a természet és a sors mindent megadott, mégis talmi csillogás után futkos - és e célból gyakran visszaél tehetségével. Ez a mi időnk rákfenéje. Senki nem ronthatja úgy meg a művészeket, mint a kereskedők, akik nemcsak kihérlik, de gyakran rabságba döntik őket. Ki tudja, hogy nincs-e már Munkácsy is az ilyen művészek között?"" Mint ahogy Antokolszkij sem mondta meg véleményét Munkácsynak, mások sem egy jó ideig. A festő azonban tudta (vagy csak érezte?), hogy ereje fogytán van, s régi énje is elhagyta. Látta a feltörő, új nemzedék sikerét, nem tudott velük azonosulni, de véleményét sem tudta eltitkolni. Miközben egyre inkább elszakadt kora képzőművészeti irányzataitól, a haladástól, mind közelebb került a francia felső tízezer világához. S hogy ennek érdekében Cecilé mindent megtett, bizonyította a híres Liszt-estély 1886. március 23-án, amelyről minden párizsi lap társasági rovata beszámolt, és a Figaro metszetet is közölt. Ide járt Európa több jelentős politikusa (a svéd, a dán király, az angol, az orosz trónörökös), írók (ifjabb Dumas, A. Wolff, E. Renan), festők, szobrászok ( J. E Laurens, Charlemont, Chaplin, Duez, Lefebvre, Détaille, Brozik). Kari Sedelmeyer látta, hogy Munkácsy egészségi, illetve idegállapota rosszabbodik, művei már nem érik el régi sikereiket, s az európai 10 Malonyay Dezső: Munkácsy Mihály élete és munkái. Budapest, 1898. 135. p. 11 Halász Gábor (sajtó alá rend.): Justh Zsigmond naplója. Budapest, 1941. 91. p. 16