Sz. Kürti katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban. Második, javított, átdolgozott kiadás (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 29. Békéscsaba, 2006)

helyzetében kitalált egy egyszerű és olcsó megoldást, de azt is jelzi, hogy biztosan, határozottan kezdett munkához. Műtermében meglátogatta John R. Tait újságíró és P William Willstaek amerikai vasgyáros. A milliomos igen magas összegért vásárolta meg a festményt. A művet bemutatták a párizsi Szalonban, ahol a negyven aranyérem egyikét kapta. A fiatal magyar festő egyszerre híressé vált, hiszen drámai erővel merte bemutatni a „művelt nyugatnak" a félfeudális állapotban élő magyar népet, a betyárt, aki talán nem is volt rabló, csak a társadalom üldözöttje, a szegénység áldozata. A halálra ítélt mozdulatlan alakját féktelen, pusztai indulat járja át, ugyanakkor közöny is mutatkozik környezetével szemben. A jelenet, bár érezzük a kompozíció megtervezettségét, színpadiasságát, mélyen megrázó, nagy lélektani tudásra valló. A vörösek-kékek-fehérek drámai ellentéte szinte Liszt rapszódiáinak hatását idézi. Düsseldorfba visszatérve rövid utazást tett barátjával, Paál Lászlóval, majd Békéscsabára, Gerendásra jött, erőt és modelleket gyűjtött. Hazai emlékekből, 1848 örökségéből táplálkozik a Tépéscsindlók (70. kép), de ugyanakkor benne van a francia-porosz háború friss élménye is. Ekkor tartózkodott Düsseldorfban de Marches báró, akivel közeli kapcsolatba került. A báró és felesége Párizsba költözésre ösztönözte, de támogatta ebben Zichy Mihály és Adolphe Goupil műkereskedő is. 1871 novemberében érkezett a francia fővárosba, ahol előbb egy szerény műtermet bérelt a Rue Lisbonne utcán, majd de Marches bárónő, Cecilé Papier segítségével berendezkedett a Rue Legendre 6. szám alatt. A párizsi Szalon kitüntető érme után 1873-ban újabb siker következett: az Éjjeli csavargók (71. kép), a Részeges férjhazatérése, a Köpülő asszony és két kisebb képe részt vett a Bécsi Világkiállításon, és kivívta Pettenkoffen, Rjepin festők, Sztaszov művészetkritikus, valamint az osztrák, francia műkritikusok elismerését. Magánélete is új irányba fordult. 1873 nyarán meghalt de Marches báró, kinek özvegyével, Cécile Papier-vei 1874. augusztus 5-én Colpachon házasságot kötött, amit a külön-külön kiküldött finom, de szerény meghívó is bizonyít (Dokumentumok II. 1.). A meglepő csak az, hogy Cecilé a meghívóján nem leánynéven, hanem mint de Marches bárónő szerepel, aki házasságra lép Munkácsyval. Nászútra Svájcba, a Lago Maggioréhoz, Milánóba, Velencébe, Pestre (38. kép), Kalocsára, Békéscsabára mentek, majd 1874 őszétől szorgos munka következett. Adolphe Goupil átvette Munkácsy festményeit, és reprodukciókkal is népszerűsítette (Éjjeli csavargók, Gyermek az erdőben, /Zálogház stb.). Kapcsolatuk akkor szakadt meg, amikor Adolphe Goupil vonakodott megvásárolni a nagyméretű Miltont. Ekkor tűnt fel Kari Sedelmeyer 10