A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Kávássy Sándor: István templom-törvényéről (Egy forráshely értelmezéséhez)

István templom-törvényéről család tartott el egy katona családot - írja. Ilyen eltartás járt ki az egyház közkatonáinak: a falusi plébánosoknak István király korában."

22 Eltérő a vélekedés az „ equo et inumento, sex bobus " szövegrész tekintetében is, bár igazában itt a iumento átültetése okozza a gondot. Mégsem ragadhatjuk ki a iumento szót önmagában, minthogy a probléma csakis az idézett szövegrész egészében, összefüggéseinek figyelembe vételével oldható meg. Finály szerint az equus általában a lovat jelenti, illetve a hadiszolgálatra használtat különösen.

23 Semmi kétség, hogy a papok szolgálatra, illetve közlekedésre kapták a lovat, feltehetően lóháton, illetve szekéren járták a hozzájuk tartozó tíz falut. László harmadiknak mondott törvénykönyve említi a papok és egyházi személyek szekérbe fogott lovait.

24 Korai törvényeinkben többször találkozunk a ló nevével és a használat szerint különböző fajtáival. Már István I. törvénykönyve említi azokat, akik vasárnap cum equis (= lovakkal) dolgoznak.

25 Ha munkaként a vadászatra

26 vagy az utazásra, közlekedésre gondolunk, hátaslovakra, illetve fogatoláshoz használt lovakra gondolhatunk. László harmadiknak mondott törvényében történik ismételten is utalás a futárok lovaira.

27 Kálmán törvényében találkozunk a harci mén, illetve a tábori lovak említésével.

28 László korában a király engedélye nélkül nem lehetett lovat kivinni az országból.

29 Kálmán megtiltotta a magyar ló, equus Hungaricus vásárlását.

30 A ló tehát érték volt, egyszersmind a szabad emberek állata, ha úgy tetszik, státusszimbólum. Egyértelműen utal az utóbbira Kálmán törvénybe foglalt rendelete is. „Azok az ispánok, akiknek saját falvaikban olyan szabad embereik vannak, akiktől lovakat kaphatnak (- a szerző kiemelése - K. S.) és száz penzát tudnak összegyűjteni, ebből a jövedelemből egy páncélos katonát adjanak a királynak."

31 Az idézetből egyben az is kiderül, hogy a lóállomány java is a szabadok tulajdonában lehetett, minthogy a páncélos vitéz alá nem lehetett akármilyen ringy-rongy gebét adni. Az equus szót az idézett szerzők valamennyien a ló névvel teszik át magyarra, de a ló nemét illetően - Kristó Gyula kivételével - úgy látszik, a legvalószínűbben az a véleményük, hogy az csakis apaállat, tehát mén vagy csődör lehetett. Félreérthetetlenül utal erre, hogy az utána következő iumentum szót a kanca névvel értelmezik, így szól erről Györffy György is.

32 Nagy Gyula a következőképp magya22 GYÖRFFY 1977. 106. 23 FINÁLY 1984. 702. h. 24 László III. 13. ZÁVODSZKY 1904. 180; LEDERER 1964. 34. 25 István I. 8. ZÁVODSZKY 1904. 144; LEDERER 1964. 18. 26 KRISTÓ 2001. 42. 27 ZÁVODSZKY 1904. 177, 180; LEDERER 1964. 34. 28 Kálmán I. 36. ZÁVODSZKY 1904. 188; LEDERER 1964. 52. 29 László II. 16. ZÁVODSZKY 1904. 170; LEDERER 1964. 37. 30 Kálmán I. 76. ZÁVODSZKY 1904. 193; LEDERER 1964. 57. 31 Kálmán I. 40. ZÁVODSZKY 1904. 188; LEDERER 1964. 52. 32 GYÖRFFY 1977. 186. 195