A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Kávássy Sándor: István templom-törvényéről (Egy forráshely értelmezéséhez)

István templom-törvényéről (Lásd Hóman В.: Pénztörténet 495-6. és Magyar Történet I. 205.) A mansis szót tehát tulajdonképp tekintélyelvi alapon értelmezi ház-пак, mert a mansus-t Hóman Bálint is háznak vette, másfelől maga is hangsúlyozza, hogy munkájában támaszkodott „Nagy Gyula irodalmi értékű, a Magyar Törvénytárban megjelent fordításá"ra,

9 aki - mint láttuk - a mansus-t szintén a házzal vélte a legalkalmasabban magyarítani. Szilágyi Lorándnál már ez áll: „két telekkel s ugyannyi rabszolgával". A telek szót azonban ő sem hagyja jegyzet nélkül: „Telek (lat.: mansus, mansio) szálláshely, ház, házhely. Nem a későbbi - XV. századi - értelemben vett jobbágytelek."

10 Kristó Gyula ezt a megoldást választja: „két szálláshellyel és ugyannyi szolgával". A jegyzet nála se marad el. „Latinul: mansus... Jelen esetben szálláshelyet (szolgák lakására szolgáló szerény építményt) vagy lakhely építésére való térséget jelent. Szilágyi Loránd teleknek fordította."

11 [Minden rosszmájúság nélkül jegyezném meg, hogy a „lakhely építésére való térséget" mondják magyarul (házhely értelemben) teleknek.] Összegezve tehát: a mansus alapszó a fentiek szerint ház, telek, szálláshely; a mancipium cseléd, szolga, rabszolga jelentéssel kerül a magyarító tudósok kezeügyébe. Sokatmondó tény ellenben, hogy a mansus szó Finály Henrik klasszikus szótárában nem szerepel, csak a mansio, éspedig a következő jelentéssel: „1. maradás, tartózkodás, múlatás, 2. (újk.) A. a múlatás helye, szállás, állás, hálás, hálóhely ember és állat számára, B. állomás".

12 És azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Bartal Glossariumában a mansio házhely, telek, belsőség; a mansus ellenben szántóföldi illeték, mansus apsus = elhagyott földilleték, mansus tributalis = adó alá eső földilleték.

13 Alapvetően helyes értelmezés ezúttal is csak szótörténetből levonható tanulságok alapján lehetséges. Ebből a szempontból pedig rendkívül figyelemre méltó, hogy a Merovingkorban а félszabad (litus, lidus) használatra adott földet nevezték mansus-mk (mansus lidilis), melyért az szolgáltatásokkal tartozott.

14 Szabó István szótörténeti összefoglalása szerint a mansus név a VI-VII. században már megtalálható az írott forrásokban. „A mansus és szórokonai azonban eleinte csak magát a belső telket, tehát a házat, udvart, és kertet jelentették. Azért csupán ezeket, mert ... a szolgaállapotú földművelő paraszt csak a házbirtokhoz, lényegében tűzhelyhez kapott jogot." Robert Latouche azonban kimutatta, hogy a mansus már akkor több egyszerű belsőségnél, amikor az írott források még nem 9 BARTONIEK 1935. 11, 58. 10 LEDERER 1964. 24. 11 KRISTÓ 2001. 59. 12 FINÁLY 1984. 1191. h. 13 BARTAL 1901. 406. 14 GRACIANSZKIJ - SZHAZKIN 1952. 98, 366. 193