A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Kávássy Sándor: István templom-törvényéről (Egy forráshely értelmezéséhez)

Kávássy Sándor szólnak a határbeli tartozékokról, és Szabó István szerint ezt a magyar fejlemények is igazolják.

15 Egyetérthetünk tehát Nagy Gyulával, aki fent idézett szavai szerint a mansus fogalmába a házon kívül a művelésre alkalmas földet is beleértette, mert különben mi okból rendelte volna a templomokhoz a törvény a hat ökröt, azaz a műveléshez szükséges igavonó barmokat? A legnyilvánvalóbban István korában is tudták már, amit László másodiknak mondott törvénykönyve (1077) szállóigeszerűen így fejez ki: „equum ... ad expedicionem ..., boves ad arandum", azaz: utazáshoz ... lovat ..., szántáshoz ökröt.

16 Attól sem tekinthetünk el ezúttal, hogy az esztergomi zsinat 17. számú határozata kimondja: „Egyházat ne szenteljenek fel addig, amíg felszerelést és földet (latin szövegben: terra - К. S.) nem adtak hozzá." És ugyanitt a tárgyalt kérdés szempontjából feltétlenül figyelmet érdemel a 37. határozat, amely így szól: „Az apát - a monostor vagyonáról a püspökkel együtt gondoskodván - (minden) két eke (föld) után egy-egy szerzetest tartson, a szabályzatnak megfelelően ruházva és ellátva."

17 Mindebből következtetve csak az lehet a véleményünk, hogy az István törvényében említett mansus sem lehetett tenyérnyi terület, kivált, ha meggondoljuk, hogy egy világi lelkészkedő pap ellátása sem kerülhetett kevesebbe, mint egy bencés szerzetesé. Mindennek mérlegelésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Szent Benedek Regulája úgyszólván telis-tele a mértéktartó életmód és a böjtök emlegetésével, és alapszabályként mondja ki: „Ne légy falánk."

18 A zsinati határozat így is normaként állapítja meg két eke vagy ekealj (azaz: 240 szokásos vagy 300 királyi hold, mai fogalmak szerint: 67,2 vagy 153,26 ha

19

) földet. Nem szólva róla, hogy a templomhoz rendelt föld megléte vagy nem léte a templomszentelés sine qua nonja volt. A mancipium nevet illetően Finály egyértelműen szögezi le, hogy a klasszikus latinban a vásárolt rabszolgát jelenti, és igen helyesen megkülönbözteti famulus-, illetve famula-tó\, tehát a háztájiban dolgozó rabszolgától és a servus-tó\, amely mint politikai-jogi kategóriát jelöli a rabszolgát.

20 Megengedhető, hogy a templomok számára vásárolták a rabszolgákat, illetve hogy a törvény a mancipium használatával is azt akarta kifejezni, hogy a templomok számára vásárolják a rabszolgákat. Elterjedt nézet, hogy a valóságban nem két egyedülálló rabszolgáról volt szó, hanem két családosról (Nagy Gyula, Györffy).

21 Nagyon valószínű, hogy így is volt. Nem meglepő, hogy Györffy György egyben párhuzamot keres az egykorú vitézek (milites) és a falusi papság helyzete között. „... Feltehető, hogy két szolga 15 SZABÓ 1969. 10-11. 16 Szent László II. 15. ZÁVODSZKY 1904. 170; LEDERER 1964. 37. 17 ZÁVODSZKY 1904. 200, 202; LEDERER 1964. 60, 63. 18 SZBR 1993. 20. 19 BOGDÁN 1987. 66. 20 FINÁLY 1984. 773, 1188, 1812-1813. h. 21 MT 1899. 37; GYÖRFFY 1977. 106, 186. 194