A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Gyarmati Gabriella: Elemzési kísérlet Nyisztor János/NEStor deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁK című sorozatára vonatkozóan két egységben

Elemzési kísérlet Nyisztor János/NEStor deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁK... Most pedig lássuk, miféle törekvések nyomán vonhatunk párhuzamot Godfrey Reggio Koyanisqatsí

10 című filmjével. A három egységből építkező film a természet paradicsomkertbeli, romlatlan és még bántatlan képeinek folyamával kezdődik. Még nézni is csak csendben lehet, nehogy egy hangosabb lélegzetvétellel megzavarjuk a ritmust, amely áldást hordoz, valamit, aminek leheletében a teremés hetedik napjának nyugalma rejtekezik. És a következő pillanatban már itt is van a homo sapiens, aki - mint köztudott - minden elképzelhető és elképzelhetetlen bűnt képes elkövetni. Meglehet, hogy a néző anynyira elmerül a látottban, hogy az anyatermészet testén ejtett sebek okozta sajgó fájdalmat sajátján érzékeli. Kizökkent világ? Valóban. A harmadik egység egy utópisztikus látomás, amelynek kézzelfogható jeleivel már a XX. században is szembesülhettünk. Miután ember és természet ölre ment, a verseny a jól felszerelt ember javára látszott eldőlni. De a jól felszereltség mindig függ valamitől, és ha az nincs/elfogy/megszűnik, emberke máris vesztésre áll. És akkor a természet, amely mindig „csupán" saját erejére támaszkodhat, megmutatja nagyságát: lépésről lépésre visszahódítja megtépázott territóriumát, és a rémisztő sebhelyek gyógyításába fog. Energiája határtalan. Születőben egy új világ. Gondolkoztam azon, hogy a Nyisztor-képek a Koyanisqatsí első vagy harmadik etapjával vonhatók párhuzamba. Úgy tűnhet, hogy mivel az ábrázolások egységét nem zavarja mesterséges beavatkozás közvetlen nyoma, akár a harmónia útján való nyomkövetésre is gondolhatunk. De mégsem. Igaz, hogy a táj mesterséges eszközökkel nem sértett, de az emberi elme, amely létrehozta a képeket, keresztülment a civilizációs építve rombolás, rombolva építés sokkján, így tájlátványait kénytelen szisztematikusan felépíteni, azt nyomokból, az emlékezetben élő jelekből újrakonstruálni. De ez a festmény sorozat nem csapongó lételméleti teória, amely a hordozófelületre felvitt olajfestékbe fulladt. Nyisztor János nyugalomra int, hisz ez csak textúravizsgálat, nem bonyolult. Nemigen hiszek neki. A deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRAK című huszonnégy részes sorozat első tíz eleme dolgoz fel tájlátványt. Ebből az egységből igyekszem négy olyan táblát kiemelni, amelyek a táj megközelítésének alaptípusait emblematikusan jelezni tudják. Mindhárom típusban azonos, hogy adott egy tájkivágat (jelen esetben a kép), amelynek csupán egyes részei, bizonyos felületei élesek, azaz részletezően kidolgozottak. Az éles és életlen (homály fedte) felületek komponálása a perspektíva és szinte minden esetben a tradicionális távlatábrázolás szabályainak figyelmen kívül hagyásával történik. A néző és a tájkép közötti diskurzus kialakulásának előfeltétele, hogy tisztázzuk, honnan kell nézni a képet és a tájat. Azon pontok, amelyekre a A Koyanisqatsí (Kizökkent világ) mára filmtrilógiává nőtte ki magát. A második egység a Powaqqatsi (Átalakuló élet /?/), a harmadik, amely egyébként rövidfilm, a Naqoyqatsi (Társadalmi, civilizációs ártalom). A címek a pueblók nyelvéből származnak. Kérdéses viszont, hogy a pueblók életében ugyanazt jelentik/jelenthetik-e a címekké avanzsált fogalmak, mint a korholó szándékkal, a technicizáltság rabságába eső civilizáció önsorsrontó tevékenységére rávilágító rendező és nézői számára. 403