A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Merényi-Metzger Gábor: A gyula vármegyeháza egykori arcképcsarnoka

A gyulai vármegyeháza egykori arcképcsarnoka Báró Harruckern Ferenc (1696-1775), főispán (1743-1775) Az 1877. augusztus 29-ei összeírás szerint - melyről a bevezető részben már szóltunk - báró Harruckern Ferenc főispánról volt arckép a gyulai vármegyeházán.

36 Arról azonban nem rendelkezünk levéltári forrással, hogy ez a képmás pontosan mikor került Békés vármegye tulajdonába. Említést érdemel azonban, hogy Szamossy Elek az 1860-as évek legelején Gyulán tartózkodott és - gróf Wenckheim József megbízásából - képeket festett, illetve másolt a Wenckheim, valamint a Harruckern család tagjairól. Rövid önéletrajzában írja, hogy a „Harrucker és Wenckheim családok történelmi arcképeinek festésével foglalkozva a békés gyulai várkastélyban töltöttem tíz hónapot".

31 Nem elképzelhetetlen tehát, hogy - a gróf Wenckheimek képtárában található eredeti portré után - ő készítette el ekkor a Harruckern főispánt ábrázoló arcképet a vármegye számára. A báró Harruckern Ferenc főispánról festett portré nagy valószínűséggel 1944 után megsemmisült. Báró Orczy József (1746-1804), főispáni helytartó (1790-1791) Békés vármegye rendjei azzal a kéréssel fordultak néhai báró Orczy József örököseihez, hogy azok küldjék meg számukra a volt főispáni helytartó arcképét. A megkeresés pontos dátumát nem ismerjük, de az biztos, hogy 1820. július 25-én már a vármegye tulajdonában volt a főispáni helytartóról készült képmás.

38 A báró Orczy József főispáni helytartóról festett portré nagy valószínűséggel 1944 után megsemmisült. Lovász Zsigmond (7-1812), főispán (1791-1801) Békés vármegye rendjei 1808. március 14-én - egy időben a Horváth Zsigmond főispán elé terjesztett megkeresésükkel - a következő szövegű kérelemmel fordultak volt főispánjukhoz, Lovász Zsigmondhoz: „bátorkodunk egész alázatos bizodalommal kérni, hogy írott képével, melly Excellentiádnak egész személyét ábrázollya bennünket megajándékozni méltóztasson "?

9 A volt főispán azonban nem sietett a kérésnek eleget tenni. Ráadásul négy évvel később, 1812. január 10-én el is hunyt, és így a vármegyei rendek a testvéréhez, Lovász Imréhez voltak kénytelenek a kérésükkel fordulni. Ő 1820 januárjában közölte, hogy „azon kép Uj Aradon az Uradalmi Curiában vagyon - tehát egy már korábban készített festményről van szó - mire nézve annak kiadattását a boldogultt Özvegyénél kelletik eszközöltetni".

A0 A vármegye így is tett. Vidovich György első alispán az 1820. július 25-én tartott nemesi közgyűlésen még arról volt kénytelen BML IV. В. 402. b. 197/1877. BERKESZI 1910. 99. BML IV. A. La. 46. kötet. 903/1820. BML IV. A. 1. b. 371/1808. BML IV. A. 4. a. 10. kötet. 20/1820. 363