A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Csobai Lászlóné: Bedő és Méhkerék román népessége az utóbbi két évtized történeti kutatásainak tükrében

Csobai Lászlóné „Oastea Domnului" Gyülekezet és a „Betel" Pünkösdista Gyülekezet. A Méhkeréki Baptista Egyház nyolc évtizeden keresztül meg tudta őrizni anyanyelvét, de mára már a magyar nyelvre való áttérés felé tart. Ami a kontrollvizsgálat otthoni és külső nyelvhasználatára vonatkozó eredményeit illeti, Méhkerék esetében sem jobbak, mint a bedőieké. Méhkeréken a 724 háztartásból 81,8%-ban mindkét nyelvet használják, és mindössze 55 háztartásban, azaz a háztartások 7,6%-ában beszélnek kizárólag románul, pedig összesen csak 137 magyar került be a vegyes házasságok révén, ami azt jelenti, hogy az össznépességnek csupán a 6,4%-a magyar. A község zártságának megszűnésével a közösség tagjai már nem tiltakoznak a vegyes házasságok ellen. A nyelvészek szerint számos jel arra mutat, hogy Méhkeréken is megindult a nyelvcsere folyamata.

65 A kontrollvizsgálat eredményei szerint az össznépesség 40,4%-a nyugdíjas, de ez nem jelenti azt, hogy a falu elöregedett, mert a nyugdíjasok egy része is aktív korú, és dolgozik a háztáji fóliás zöldségtermesztésben. A 200l-es népszámlálás óta végzett újabb kutatás eredményei meggyőztek bennünket arról, hogy az identitásvesztés, a nyelvi asszimiláció és a nyelvcsere folyamatos térhódítása ellenére is mindkét településre (Bedő és Méhkerék) megállapítható ma is a románság túlsúlya. Az utóbbi évek kutatási eredményeiből világosan kitűnik, hogy csak a legidősebb generáció képviselői tanulták csupán a román nyelvet, és közöttük találunk csak románul beszélőket; a második generációra, vagyis a középkorúakra jellemző, hogy mindkét nyelvet tanulták, és esetleg használják, majd az iskoláskorba érve a magyar nyelv túlsúlya a jellemző még Méhkeréken is. Hogy a felvázolt folyamatok - az adott lehetőségek és kihívások között - hová vezetnek a két közösség jövője szempontjából, azt a következő évek, jobb esetben évtizedek fogják eldönteni. Egy, a román anyanyelv, azaz a mai méhkeréki román nyelvállapot megtartását, esetleg megőrzését elősegítő program kidolgozása bizonyára még hasznos lehetne, és valamelyest stagnálná a nyelvcsere folyamatát, azaz a mai állapotot. Ezzel szemben Bedőn megállíthatatlan a tendencia, miután a nyelvcsere folyamata már néhány évtizede elkezdődött. A legfiatalabb generáció esetében már nem beszélhetünk arról, hogy az eredendően román származásúak a román anyanyelvet már a családban elsajátítják. Esetleg azt állíthatjuk, hogy jobb esetben már az óvodától kezdődően tanulják a román nyelvet, amit azután az iskolában tovább folytatnak. IRODALOM BÁRÁNYI 1996 Bárányi В.: Istoria §i dezvoltarea social-economicä a localita£ii Bedeu, de la înfiinîare pîna la 1945. Lumina, 1996. 3-7. BARCSA 1906 Barcsa J.: A Tiszántúli Ev. Ref. Egyházkerület történelme. Debrecen, 1906. BORBÉLY 2000. 124-202. 276