A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Seres István: Békés megyei katonák az erdélyi és tiszántúli kuruc hadsereg összeírásaiban (1704, 1706, 1708)

Békés megyei katonák az erdélyi és tiszántúli kuruc hadsereg összeírásaiban kezhetett rá, hogy gyermekkorában Békésből hurcolták el.

34 1708-ban Szemere László lovasezredében szerepelt egy Lőrincz János nevű közvitéz, aki a Békés vármegyei Otlakát nevezte meg származási és szülőhelyének. Mivel a Békés megyei Pusztaottlaka csak a 19. század során alakult önálló településsé, az Arad vármegyéhez tartozó, Elek és Sikló közötti Otlaka jöhet inkább számba.

35 Ennek ellenére lábjegyzetben mégis közöljük a katona adatait, a helytörténészekre bízva a kérdés eldöntését.

36 Ugyancsak érdekes a Kárándy ezredében szolgáló Kócsa Mihály furír (írnok) esete, aki ugyan 1706-ban a Bihar vármegyei Berekböszörményben élt, de az 1708. évi összeírás szerint Békés vármegyei és „Olynes'4 volt. A helységet az egykori Nemes-Ölyveddel azonosítjuk, ami Gyulától északnyugatra, a Fehér-Körös jobb partján helyezkedett el Gerla, Doboz, Vésze, Püski, valamint Csaba között. A törökellenes visszahódító háború során néptelenedett el, az 1698. évi kamarai öszszeírás már csak 15 üres házat talált. 1701 táján néhány család visszatért ugyan, de hamarosan újra menekülniük kellett. A Rákóczi-szabadságharc után visszaszállingózó lakosok már leginkább Békésen telepedtek le.

37 Különösen értékes számunkra az 1708. évi mustra két kötete, mivel az „Az előtt melyik regimentben lakott vagy micsoda szolgálatban volt?" kérdésre több Békés megyei katona is válaszolt. Öten pl. „lakos"-nak mondták magukat (a békési Juhos Miklós, Kun Mihály és Pikó András, valamint a ványai Csinda Ferenc strázsamester és Sárkány Geci - a Gergely korabeli beszélő alakja [jegyezte! - S. I.]), azaz otthon éltek a szabadságharc kitörése idején, de találunk köztük egykori kereskedőt (Ványai István ványai zászlótartó), a ványai Vékás István, a sarkadi Tótt Mihály és a szentandrási Nagy Márton pedig „szolga" volt. A mustrajegyzék több hivatásos katonát is említ: a ványai Kis Bálint korábban „franczia katona" volt, vagyis a francia hadseregbe átszökött császári katonaként tért haza Magyarországra a szabadságharc kitörésének hírére. Ugyancsak a hivatásos katonák közül került ki Szűcs Mihály főhadnagy, míg az okányi Balog Mihály az Ebergényi-huszárezredben, a sarkadi Gara János pedig Nesztorovics Pál Deák lovasezredében szolgált a felkelés kitörésekor, a békési születésű Pikó Demeter főhadnagy pedig egyszerűen csak „kurucz volt". A szerb származású Gyulai Lukács korábban „katona" volt, tehát a magát gyulai lakosnak és ottani születésűnek valló kuruc strázsamester a gyulai vár rác őrségében szolgálhatott. A Rákóczi-szabadságharcot megelőzően utoljára 1693 őszén érte a Tiszántúlt nagy erejű tatár támadás, leszámítva egy 1697. szeptember 12-i beütést, ez utóbbi azonban csak Karcagújszállás városát érintette. SERES 2005b. 232-233, 242-245. MADAY 1960. 366. Lőrincz János: 1708. Szemere László lovasezrede, 2. sereg, 1. káplárság, 23 éves, a Békés vármegyei Otlakára való, ott is született (?). KARÁCSONYI 1896. II. 240. 209