A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Makkay János: Andrew Sherratt. 1946–2006

Andrew Sherratt Kiemelem közülük a G. Childe életével és tudományos pályafutásával, vala­mint elméleteivel foglalkozó két fontos cikkét, 14 amelyek nemcsak Childe életmű­vének megértéséhez segítenek hozzá, hanem egyúttal az európai ősrégészet kialaku­lásának és másfél évszázados fejlődésének kiváló vázlatát is adják. Elmélyült elmé­leti munkássága alapján aligha véletlen, hogy Sherratt mindkét rendelkezésemre ál­ló nekrológja 15 Gordon Childe-éhoz hasonlítja széles látókörét, érzékenységét a tör­téneti folyamatok iránt, nyelvtörténettel kapcsolatos érdeklődését. Különösen ki­emelik a korai termelőgazdálkodás eredetével és terjedésével kapcsolatos munkás­ságát, és több mint valószínű, hogy ez irányú érdeklődése hozta el hazánkba is. Meglepő, hogy egyik nekrológ sem említi magyarországi terepmunkáját. Viszont jegyzi azt a mondását, hogy az ősrégészet ma is - és még sokáig - lényegében nem más, mint Childe árnyával - fogyatkozó tanítványaival és követőivel - folytatandó párbeszéd. Nagyon röviden néhány sor pályafutásának állomásairól. Vidéki iskolák után egyetemi tanulmányait egyből Cambridge-ben kezdte el, 1965-ben a Peterhouse kollégium ösztöndíjasaként, két olyan nevezetes professzor irányításával, mint Grahame Clark (könyve jelent meg magyar fordításban) és a fia­talon (1976-ban) elhunyt David Clarke. Kettejük közül az utóbbi gyakorolt nagy ha­tást a fiatal kutató szellemi pályafutására, 16 az előbbi inkább a sikeres pályakezdés­re. Doktori értekezését 1976-ban védte meg, címe: A délkelet-európai bronzkor kez­detei. Ekkor már (1973 óta) az Ashmolean Museum segédőre (assistant keeper) volt, és ott is dolgozott 32 évig. Mindenki számára meglepő - így utólag -, hogy tudományos munkásságát csak 1997-ben ismerték el azzal, hogy egyetemi előadó lett, majd csupán 2002-ben tüntették ki professzori címmel. Pedig már Cambridge­ben ismert volt, milyen gondot fordít tanítványaira. Oxfordban pedig évtizedekig zajlottak a kora reggel Sherratték lakásán kávé mellett kezdődő, ebéd mellett és ebéd után folytatódó oktatások, amelyek valamelyik sörözőben vacsoránál zárultak. Jómagam 1979-ben vettem részt egy ilyen egész napos tudományos ülésszakon, amelyen természetesen a Békés megyei régiségek is szóba kerültek. 2005-ben tette át székhelyét Sheffieldbe feleségével, Susannal együtt, aki a mükénéi régészet kiváló szakértője. Ennek a váltásnak az okáról a nekrológok nem írnak. Arról van szó, hogy a Susan személyére és ismereteire szabott, S. Hood és felesége által alapított oxfordi egyetemi állásra a tanári bizottság egy másik - szőke - pályázót jelölt ki. Ez bőven elegendő volt, hogy a pályafutásukból még hátralévő 5-6 évre az európai régészet központjából mindketten egy olyan „vidéki" egyetemre távozzanak, ahol majd jobban megbecsülik őket. És ahol hatalmas lelkesedéssel kezdtek munkához. A Halál azonban közbeszólt. Sherratt három gyermeket hagyott hátra: Alister, Matthew, Clare. 14 SHERRATT 1997/2004. 38-66 (először megjelent 1989-ben), illetve 490-505 (először megjelent 1995-ben). 15 С Broodbank in: The Guardian, 2006. március 10., 32., valamint név nélkül in: Times, 2006. már­cius 9., 68. Mindkettőt Helen Hughes-Brock (Oxford) szívességéből ismerem. 16 SHERRATT 1997/2004. 158. 15

Next

/
Thumbnails
Contents