A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

B. Szűcs Irén: A kommendálás szokása a Békés megyei magyarok körében

A kommendálás szokása a Békés megyei magyarok körében Ezekben az esetekben az azonos családi állapotnak és az egyéni jó tulajdonságoknak (pl.: dolgos, rendszerető, gyerekszerető) különösen fontos szerep jutott, az uralkodó endogám házassági szokás pedig gyakran fellazult. A közvetítők fizetsége A közvetítőknek csak siker esetén járt valamilyen juttatás, bár Tárkány Szűcs Ernő említi, hogy egyes vidékeken a „házasságcsináló" asszonyok még sikertelen házasságközvetítés esetére is díjat kötöttek ki.

43 Attól függően, hogy mennyit fáradoztak, milyen volt a megbízó anyagi helyzete, rokon volt-e vagy sem, többféleképpen hálálták meg a közvetítő fáradozását. Leggyakrabban az egész magyar nyelvterületre jellemzően terménnyel honorálták munkájukat.

44 „Kikötött fizetsége nem vót, inkább adtak neki valamit, vagy ha olyan jó asszony vót, akkor mondta, hogy szólj, ha segíteni kell, oszt segítek. " Általában egy-két selyemkendő vagy egy pár tyúk, szegényebb házaktól egy kis liszt, pár tojás, férfiak esetében egy szál kolbász, egy üveg pálinka mindenféleképpen járt a közreműködésükért, de a megyében élő módosabb szlovákok akár 50-100 kg búzát vagy egy öltözet ruhát is adtak, köszönetképpen.

45 A lakodalomba inkább csak akkor hívták meg, ha rokon volt vagy ha különösen sikeres házasságot hozott össze. Mindenképpen a közvetítő tevékenységének erkölcsi elismerése volt a meghívás, különösen, ha még szerepe is adódott a szertartás során: „Olyan is vót, hogy ő vót a tanú." A kommendálás ideje A kommendálásnak csakúgy, mint az udvarlásnak, gondoljunk csak a legényjáró estékre, megvolt a maga ideje. Szendrey Ákos említi, hogy pl. a Dráva mellékén az ún. susogó hetekben, ami Szent András havával egyezett meg, az istentisztelet után összegyűltek a vénasszonyok, hogy házasodási terveket szőjenek.

46 Adatközlőim már nem emlékeztek teljes bizonyossággal arra, hogy a gyalogsátánok mikor jártak, „de az biztos, hogy nem mehettek akármikor, dologidőben biztos nem! Az udvarló is csak szerdán meg szombaton mehetett, máskor nem vót úgy készülve a család, mert mindig vót valami munka." Végh József 1943-as berettyóújfalui gyűjtése szerint a 20. század fordulóján leginkább kedden és pénteken ment a szarka, a lánykérés pedig általában szerdán volt.

47 A Dél-Alföld több pontján a pénteket szerencsétlennek tartják Jézus e napon történt megfeszítése miatt, így ezen a napon TÁRKÁNY SZŰCS 1981. 318. GYÖRGYI 2001. 14. TÁBORI 1973. 392. SZENDREY 1932. 170. VÉGH 1944. 107-108. 153