A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

B. Szűcs Irén: A kommendálás szokása a Békés megyei magyarok körében

A kommendálás szokása a Békés megyei magyarok körében összehozás, összekalapálás kifejezéseket, illetve a ma már pejoratív töltetű kerítést is használták a harmadik fél közreműködésével létrejött házasságok megnevezésére. A közvetítéskor figyelembe vett szempontok A közvetítők tevékenységének jelentőségét akkor érthetjük meg igazán, ha szót ejtünk a párválasztás szempontjairól, amelyeket néha ugyan kisebb módosítással, engedménnyel, de a közvetítők is szem előtt tartottak. A falusi-paraszti társadalomban a remélhetően egy életre szóló társ kiválasztását, hiszen a válás sokáig nem volt elfogadott dolog, hosszú idő alatt kialakult kötöttségek szabályozták. A fiatalok szabad akarata, vonzalma csak korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem érvényesült. A döntés joga általában a szülőket illette meg, legalábbis az 1920-30-as évekig. Az érdekházasságok gyakran a fiatalok romlásához vezettek, írja Beck Zoltán.

33 Az erőltetett házassági tervek időnként tragédiákat okoztak: „Vótak olyanok, hogy itt például a református temető ódaiánál is, az édesapámtól hallottam, itt lütte agyon egy fiatal pár magát, mert a fiú jómódú vót, a lány meg szegíny. Előbb a lányt lutte agyon, de úgy hogy a lány még ippen üt, oszt úgy találták meg ükét, hogy fogták egymás kezét. Szegény lányt nem vehetett el. " Ha a fiatalok mégis ellenálltak a szülői akaratnak, többnyire súlyos árat fizettek: az örökségből, vagyonból való kitagadás a szülőkkel való kapcsolat megszakadását is jelentette, ami arra kényszerítette a fiatalokat, hogy saját kétkezi munkájukból éljenek meg. Egyik füzesgyarmati adatközlőm így emlékezett vissza a családjukban történt esetre: „A feleségem nagyanyja egy szolgalegényhez ment hozzá, pedig egész gazdag család voltak. A falunak egy kicsi kunyhójában laktak, de mikor megszületett az unoka, akkor visszahívták a gyerekeket, de addig semmilyen támogatást nem kaptak a szülőktől. " A módosabb rétegeknél, a katolikusok kivételével, a vagyon fontossága többnyire megelőzte a vallást. A fokmérő a vagyont megtestesítő föld volt, melyet olyan országosan ismert szentenciák is kifejeztek, mint a „guba a gubához, suba a subához", „bocskor a bocskorhoz, csizma a csizmához". „Fődbe van a szerelem", Juss számít, nem a szerelem", Jőd a főddel, pínz a pínzzel házasodik" - hangoztatták. A föld évszázadokon keresztül meghatározó jelentőségű volt a házassági kapcsolatok létrejöttében, mint ahogyan arra Haan Lajos is utalt a 19. század közepén, vagy ahogyan Beck Zoltán leírta: „Az Alföldön a föld és annak jövedelme jelentette a vagyont. Ezért a szülők arra törekedtek, hogy minél gazdagabb családba adják szülöttjüket. így aztán megtörtént, hogy a szülők már előre kiválasztották - szülöttjük kisgyermekkorában - azt a családot, ahová majd ő bekerülhet."

34 „Mind csak a maga fajtáját szerette, nem nagyon ment paraszthoz az iparoslány sem, mert az feljebbvalónak képzelte magát, a parasztok is külön-külön vótak, kinek mennyi vagyoBECK 1966a. 1974. 42. BECK 1966b. 5; lásd még: HORNOK é. n. 27. 149