A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

B. Szűcs Irén: A kommendálás szokása a Békés megyei magyarok körében

A kommendálás szokása a Békés megyei magyarok körében Igen fontosak a különféle monográfiák is, hiszen az általunk vizsgált terület jó néhány településének feldolgozták már a történetét, néprajzát, melyekben a párválasztás, a lakodalmi szokások leírása kapcsán szinte mindig találhatunk néhány kommendálással összefüggő adatot. Nem kerülhetik el figyelmünket az egy-egy honismereti kör által megjelentetett helyi kiadványok sem, melyek némelyike igen jó, gyűjtésből származó leírást közöl. Az utóbbi idők nagy, összefoglaló jellegű néprajzi vállalkozásában Györgyi Erzsébet ír a házasságkötés szokásai kapcsán a kommendálásról is, mint a leendő házastárs felderítését megkönnyítő, a saját utánajárást fölöslegessé tevő cselekvésről. Kitűnő összegzést nyújt többek közt a házasodás szempontjairól, annak idővel bekövetkező változásairól, továbbá az érzelmek mind nagyobb szerepéről, illetve annak társadalmi, vagyoni helyzettel összefüggő voltáról. A túlnyomóan meggondolásokra épített házasságok létrejöttében a szinte hivatásszerűen ténykedő, információkat gyűjtő, javaslatokat tevő közvetítők szerepét elemezve utal rá, hogy gyakran még a formális lánykérés kérői tisztét is betöltötték.

8 Az elmúlt években két sárréti település, Dévaványa és Füzesgyarmat vonatkozásábanjelent meg az ottani kommendálási szokásokat megörökítő feldolgozás.

9 Dolgozatomban a Békés megyei magyarok kommendálási szokásainak bemutatását tűztem ki célul, utalva főként a Dél-Alföld, illetve egyes esetekben a magyar nyelvterület más pontjain lévő párhuzamokra, esetleges eltérésekre, különbözőségekre. Az általam vizsgált terület népessége eredetét, történetét, kultúráját tekintve rendkívül összetett. A több évszázados együttélés, az interetnikus kapcsolatok hatottak a hagyomány világra. A párválasztás, házasságkötés szokáskörében általában megtalálhatók a kommendálás nyomai a nemzetiségi népcsoportoknál is. Az általam kutatott terület több pontján feltételezhető a magyar lakosság kontinuitása, illetve zárt táji kapcsolatrendszer megléte, melyeknek a hagyományőrzésben meghatározó jelentőségük volt.

10 így az emberélet fordulóihoz, tehát a házasságkötéshez kapcsolódó szokások is ezen területeken jobban fennmaradtak. A közvetítő személye A párokba szerveződés az egyén érdekében történt, az egyedül maradók hátrányos helyzetbe kerültek a falusi társadalomban, amelyben Györgyi Erzsébet szavaival élve „egyénre szabott életprogramok alig léteztek, illetve nem álltak meg önállóan, mivel a létfenntartási, termelési és fogyasztási életprogram egy férfira és egy nőre, egy teljes családi gazdaságra volt kidolgozva. A házasságon kívül élők 8 GYÖRGYI 1990. 45. 9 SZŰCS 2002. 15-21. 10 BENCSIK 1985. 6-45; KERESKÉNYI 1989. 451-541. 145