A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

B. Szűcs Irén: A kommendálás szokása a Békés megyei magyarok körében

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28 (2006) 143-159. A KOMMENDÁLÁS SZOKÁSA A BÉKÉS MEGYEI MAGYAROK KÖRÉBEN - B. Szűcs Irén A házasság minden korban és minden társadalomban nagy jelentőségű esemény volt az egyén életében. Megfelelő előkészítése, az adott közösség elvárásainak teljesítése, az egyéni szempontok figyelembe vétele nem kis körültekintést igényelt a résztvevőktől. A szokások szabályozó, iránymutató volta mellett gyakran segítő személyek közreműködésére is igényt tartottak a házasodás előtt állók, illetve szüleik. Ezen segítő személyek közé tartoztak a házasságközvetítők, akiknek tevékenységére a törzsi társadalmakban éppúgy számítottak, mint a főúri családokban, királyi udvarokban vagy a paraszti társadalom különböző rétegeiben. A kommendálás szokására vonatkozóan különféle forrásokban, melyek részletes áttekintése most nem célunk, rendkívül sok értékes adatot találunk, viszont a néprajzi szakirodalomban csak kevés önálló tanulmány foglalkozik vele. Közülük kiemelkedik Szendrey Ákos 1932-ben megjelent rövid, de az adott témát igen sokoldalúan vizsgáló közleménye, amely összefoglalja az addigi elszórt adatokat, és gazdag irodalmi hivatkozást nyújt át az e téma iránt érdeklődőknek.

1 A házasságközvetítőknek nemcsak magyar nyelvterületen dívó különféle megnevezéseit tudhatjuk meg, hanem a finnugor, tatár és közelebbi, szomszéd népek körében ismert, rájuk vonatkozó kifejezéseket is. Fontos észrevétele, hogy a közvélekedéssel ellentétben nemcsak nők, hanem férfiak is foglalkoztak közvetítéssel. Rámutat arra, hogy a kommendálás típusát - megbízásból határozott helyre történő, illetve csak általánosságban végzett kommendálást - a házasulandók vagyoni helyzete határozta meg. Kitér a közvetítés idejére, a közvetítők fizetségére, valamint ráirányítja a figyelmet az ide kapcsolódó „babonás szokások" gyűjtésének jelentőségére. Ez utóbbi felhívásának, noha közölt egy-két Torontál, illetve Arad megyei példát, a későbbiekben nemigen lett foganatja. Három évtizeddel később, 1962-ben látott napvilágot Kiss Lajos A gyalogsátán Hódmezővásárhelyen című kisebb közleménye, amely hihetetlen részletességével tűnik ki leginkább.

2 A szerző aprólékosan leírja a gyalogsátánok közreműködésével történő lány kérés menetét, ügyelve arra is, hogy pontosan meghatározza, ki hol foglalt helyet, ki mit mondott, kinek milyen volt az arckifejezése. Szinte egye1 SZENDREY 1932. 168-171. 2 KISS 1962. 127-130. 143