A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Gábor Gabriella: Középkori pártaövek Békés megyében

Gábor Gabriella Szalagövek A pártaövnek ez a változata szalagszövéssel készült övpántokból és az öv végeit összefogó kapcsoló elemekből állt.

3 Az öv alsó pántja vászonkötéssel vagy sávolyszövéssel készült erős szalag volt, horgolassal vagy varrással erősítették hozzá a díszítő szalagot. A felső szalagok díszítései között a csipkéből, hímzésekből, flitterekből és a szövött motívumokból készültek egyaránt megtalálhatók. Az öv egyik végét henger alakú merevítőpálcán áthajtva rögzítették, a másik végére fémhuzalból, bőrszíjból vagy fémszálas zsinórból kialakított hurkokat varrtak fel. Az öv öszszekapcsolásakor ezeket a hurkokat az övmerevítő két végén kialakított nyakrészre akasztották. Az övmerevítők között csontból és fémből készült darabok találhatók a gyűjteményeinkben. A csont övmerevítők formáját esztergálással alakították ki, majd felületüket fényesre polírozták. A fémből való övmerevítők öntéssel készültek, az öntéshez kétoldalas öntőformát használtak. Békésen, a Hidas nevű határrészen, a templom körüli temető 44. számú sírjában fiatal nő derekán textilöv töredéke volt, amely két egyforma szélességű, szövött szalagból állt. Az alsó szalag S sodratú lenszálakból, sávolykötéssel készült.

4 A fölső szalagon S sodratú láncfonalakból és ezüstszálas cérnákból kialakított, geometrikus minta részlete vehető ki.

5 A sírból egyéb övtartozék nem került elő, ezért 3 A kézi szövőeszközzel végzett szalagszövésnek többféle változata ismert. A két legősibb technika a táblácskás és a szövőrácsos, rácsnyüstös szalagszövés. Ezeket a szövési módokat madzagszövésnek is nevezik, már az elnevezésük is jelzi, hogy táblácskákkal és szövőráccsal csupán keskeny, meghatározott hosszúságú pántok, hevederek, szalagok készíthetők (NAGY-KRALOVÁNSZKY-MÁTÉFY-JÁRÓ 1993. 16-23). 4 Az elemi szálak sodrásával fonalak, több fonal összesodrásával cérnák készülnek. A sodrás iránya kétféle lehet: ha a csavarodás balról jobbra halad felfelé, Z sodratról, ha jobbról balra halad felfelé, S sodratról beszélünk. Fémszálas fonalnak nevezzük az elemi szálakra (len-, selyem-, gyapjúfonalra) Z vagy S irányban feltekercselt fémlemezzel bevont fonalat. Több egymásra merőleges fonalrendszer kereszteződéséből alakul ki a szövet. A szövés hosszában húzódó szálak a láncfonalak, az erre merőlegesen haladók a vetülékfonalak. A textil díszítése a két szál kötéspontjainak váltakozásából alakul ki. Három alapkötés ismeretes: a vászonkötés a legrégebben használt és a legerősebb kötésforma, itt a szálak merőlegesen keresztezik egymást; a sávolykötés is erős kötés, itt a kötéspontok átlós irányban sorakoznak egymás mellett, s a szövés ferde bordázottságot mutat; az alapkötések közül a leglazább szerkezetű az atlaszkötés, amely jellemzője, hogy szövéskor az egyik fonalrendszert kiemelik, a másikat pedig a szövet fonákoldalára szorítják. Aszerint, hogy melyik fonalrendszer érvényesül jobban a szövet előoldalán, vetülék- vagy láncoldalú atlaszkötésről beszélünk. 5 Szatmári Imre ásatása, 1990. RégFüz, 44. (1992) 70; MRT 10. 74-76, 3. jegyzet; МММ ltsz.: 90.2.19, kora: XIV-XVI. század. Itt mondok köszönetet Szatmári Imrének az ásatásain előkerült övek feldolgozásához nyújtott segítségéért. - Csomorkányon a 16. sírban XVI. századra keltezett, ugyancsak kétrétegű szövött szalagból álló, geometrikus díszítésű övet találtak (BÉRES 1993. 34, 5. ábra). Hasonló díszítésű és anyagú szövött övet ismerünk még Felsőmonostor-pusztatemplom lelőhelyről, valamint Kunkerekegyházáról (SZABÓ 1938. 61-62, 332-333. kép). Szabó Kálmán e textilöveket XII-XIII. századinak határozta meg. 112