A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Grin Igor: Mazán Mátyás. 1938–2005

Mázán Mátyás. 1938-2005 számára marad emlékezetes az 1989. évi pedagógusnapon hozzájuk intézett köszöntő és a hűséges szolgálatot megköszönő, mélyen emberi, személyes hangvételű tanácselnöki levél. Korlátlannak tűnő, méretlenül áradó energiájából nem csak közigazgatási, gazdasági ügyekre futotta: figyelmét nem kerülte el a békéscsabai múzeumnak a vállalt feladatrendszerrel nagyobb összehangoltságot kívánó költségvetési helyzete sem. Kultúrapártoló tanácselnökként több alkalommal soron kívüli pénzzel segítette egy-egy jelentősebb szerzemény közgyűjteménybe kerülését. Pontosan érzékelte azt is, hogy milyen fontos hozadéka van a tudományosan megalapozott, hiteles tárgyegyüttesekre épülő múzeumi tárlatnak: hogy erősítheti a városhoz való tartozás érzését, a csabaiság tudatát, ezáltal az elszakadást csökkentő erővé válhat. Amikor a városban számba jöhető épületek csekély száma ellenére találtatott egy alkalmasnak tetsző helyszín, habozás nélkül felkarolta a múzeumiak idevágó kezdeményezését, sőt gazdag személyes tapasztalatain alapuló tanácsaival is segítette az új múzeum épületét tervező építészek munkáját. Az igazságnak tartozunk azzal, ha leírjuk: a rendszerváltók jobbító szándéka és városszépítő hevülete nem minden esetben társult a türelem erényével. Ezzel is magyarázható, hogy - nem ismervén pontosan az elődök szándékát - a szerény léptékű, de nemes ügy szolgálatába állítani kívánt épületet - kevéssel annak múzeummá alakítását követően - az új városvezetés banki hasznosításúvá tette. Bátran kijelenthető: az embert próbáló időkben Mázán Mátyás tanácselnök úr felnőtt önként vállalt feladatához, és emelt fővel adhatta át hivatalát az őt követő polgármesternek. Jó sorsa ezután a Munkácsy Mihály Múzeumba vezette őt, ahol tehetségével, a pályamódosulását jellemző derűs és szorgalmas munkával jelentős szakmai sikereket ért el. Először történész muzeológusként, majd 1996-tól az intézmény Történeti Osztályának vezetőjeként kamatoztatta kapcsolati tőkéjét, szakmai műveltségét, kreativitását, s adta számos tanújelét kutatói és muzeológusi vénájának. Fontos és megkerülhetetlen feladatának tartotta a történeti gyűjtemény mielőbbi, alapos megismerését, mert világosan látta, hogy a nyilvántartott muzeális tárgyakban rejlő ismeretanyag megszerzése szilárd alapot ad muzeológusi pályájához, és iránytűként szolgálja majd szenvedéllyel végzett gyűjteményfejlesztő munkáját. A kilencvenes években kifejtett mindennapi gyűjtői tevékenysége híven tükrözi a Békéscsabai Múzeum-Egyesület évszázaddal korábban lefektetett, több vonatkozásban máig érvényes alapszabályának alapos ismeretét, betűjének és szellemének tiszteletben tartását. Mély hittel és korszerű szemlélettel munkálkodott a történeti gyűjtemény hiátusainak felszámolásáért, a Békéscsaba múltjának, néphagyományainak, művelődéstörténetének hiteles foglalatát adó várostörténeti tárlat feltételeinek megteremtéséért, mert hitt abban, hogy megvalósulhat ez a nagy fontosságú állandó kiállítás. 9