Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Na, ídesanyám! Én elmegyek! Körülnízem ezt az erdőt, itt a folyó mellett. Én ettül a folyótul, az erdő sarkátul bejjebb sose mentem. Megtermett, ami nekünk kellett, az életünknek ez a kis sarok is elég vót. -Gyermekem, ne menjél el, mer ennek az erdőnek sok titkos rejtélyei vannak, sok, nagyon félelmetes zúgja van. Maradjál te itten, fiam! - ídesanyám, elmegyek én! -Ó, gyermekem - aszongya -, ha mán el is mísz, várjál, adok, hogy megvédd magadat valamivel, mer, fiam, ennek a hercegnek vannak ragadozói ott is! -Alányúlt, szegíny, a moha alá, amin aludt, oszt a kis futókákbul összerakott kis ágyábul, a kis gizbűl-gazbul kivett egy százcsövű fegyvert. -Gyermekem, ezt neked adom! Mer ídes gyermekem, ha mégis bajod lenne - oszt az öregasszony ráborult, oszt rítt -, nesze, itt van ez a síp! Fújjál bele, és segítséget kapol. De gyermekem, ha visszajönnél és meghalnék, ne vigyél el a kunyhomtul messze. Itt, a kunyhó mellett temessél el! - Ó, öreganyám! Bánom, hogy mondtam, hogy elmegyek! Ni, ezt a puskát is megmutattad nekem. Százcsövű puska. Meg ezt a sípot. Hogy halnál mán te meg? Hiszen, ha te meghalsz, én kivel maradok? - Ó, te még nagyon fiatal vagy! Boldog leszel, majd nagyon gazdag leszel, herceg vagy király leszel! De azt sose feledd el, fiam, hogy mikor megindultál a piacrul, szegíny vótál! A fiú a százcsövű puskát a nyakába akasztotta, a sípot rákötötte a zsebire, ment nagy boldogan. Hát, ahogy megyén attul a folyótul, ahun laktak, egy még nagyobb folyóra, egy nagy, hatalmas, nagy aranyzuhatagos folyóra talált. Nízte: -Jaj, de szíp aranyfolyó! Juj, ezüstfolyó van mellette! Nízte, hogy árnyalatba az erdők is ugyanolyan vótak. (Azért mondta az öreg mama, hogy ennek itt rejteke van, és titkos zugai vannak. Az öregaszszony megélt a gombábul is, mer látta, hogy a gomba mellett az Isten táplálta!) 75