Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

De hát nem vót virág (mer az elátkozott bűbájos királyoknál vót mán). A fa megmutatta a virágot, de abba a pillanatba el is tüntette. -No, jól van - aszongya -, szívem szíp szerelme! - Mindegy, azt mondod, hogy holnap estére! - Ma este a Fekete Gubással hadd legyek együtt. El is mentek. Azt mondta a Fekete Gubás: - Ide figyelj ! Mondok neked valamit, mer meggyőz, és utána az elátkozott testvírei megölnek. Lehúzott egy aranygyűrűt az ujj árul. -Nesze! Amikor a fa kivirágzik, lökd az aranygyűrűt a fa alá. Nem tud eltűnni a virág. Szakítsd le, és hozd be neki. Másnap kiment tizenegy órakor, olyan álom jött rá, hogy aludt el. Fújta rá az álmot az elátkozott királyjány. Alig tudott menni. Hát lás­sa, hogy gyönyörű, mint a villanysugár, juj, de gyönyörű szíp arany­rózsa, ezüstrózsa. Gyönyörű színekben nyílnak. Annyi ereje vót, meg­fogta, lelökte az aranygyűrűt a fa alá. A virág nem tűnt el. Odament, leszedett három, négy virágot. A gyűrűt nízte, sehol nem vót. Látha­tatlan kéz elkapta. Vitte be. -Szívem, szíp szerelmem - aszongya -, itt van! -Jól van, megnyertél egyet. Hát a gyűrűd hun van - aszongya -, Fehér királyfi? - Hol van? Lehet, a nagy álmosságban, unalmamban, hát leesett a kezemrűl. Jól van! De hát mondd a másodikat! Mi lesz ugyan a má­sodik - aszongya? -Gyere! Odahítta azablakho. - Látod itt ezt a hegyet, völgyet, meg itt ezt az erdőt? -Látom! -Nekem reggelre vágd le a fát, a hegyet takarítsd le. Vesd be bú­zával, holnapra kísz legyen a búzafőd. Érett búzával. - Ó - aszongya -, csak ennyi? Elmentek megint aludni. Ide figyelj ! Most is megnyered, de harmadszorra nem tudod meg­nyerni. 66

Next

/
Thumbnails
Contents