Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Gyermekem! Evvel a lovakkal, ami neked van, még ide félútra se érsz! Na de, kedves gyermekem, ha te most kimísz, innen a kupolábul, lemísz a fődszintre, a palotából. Eriggy el, a tyúkól háta megett van egy kantár felakasztva a kerítésre. Hajítsd a fejeden keresztül! De meg ne ijedj, fiam! - Ó, kedves keresztanyám! Dehogy, dehogy ijedek meg! -Majd gyermekem, mikor megváltozik a kantár csikónak, akkor három nap múlva induljál el. De mikor eltelik két nap fiam, jön hozzád egy szegíny kódus embernek a fia. Azt vidd el magaddal, fiam! - Megértem, idesanyám, ahogy elmagyaráztad. Lemegyek innen a kupolábul, akkor lemegyek a fődszintre, elmék arra hátra a csirkeól mellé, és felveszem a kantárt. - Fiam! Nem kell felvenni, mer ott van rátéve a kerítésre. Ment is lefele. Leérkezett. Mikor leérkezett, meglátta a kantárfejet, fogta, keresztülhajította a fejin. Rögtön táltos bögejcsikónak változott a kantár. Felült rá, felvágta a fekete felhők tetejibe, mint a ringlispíl, úgy forgott lefele. Mikor jött, szípen aláugrott. - Na, kedves gazdám, mit láttál? -Ó, mit láttam? Most láttam a tündérkirályjányt az elátkozott kastélyban. -Mindegy, kedves gazdám, elindulhatunk, most mán csak egy napunk van hátra! De nekem füst, neked meg tűz! Na, akkor visszament az öregasszonyho. -Na, kedves öreganyám! Elbúcsúzom! -Búcsúzz el, gyerekem! Azt én sem tudom megmondani, hogy mi lesz, mer nagyobb erőt látok, ahova mísz, mint amilyen te vagy! De az a kódus embergyerek, aki jön, fogadd fel magad mellé lovásznak. Hát mán készült. - Ej, mán nem várok! Nem várok most mán! Hát, ahogy jönni akar kifele, lássa, hogy egy szegíny fiú, egy tarisznya a hátán, egy kalap a fejibe, egy toll nála, meg egy bot. -Adjon Isten, atyafi! -Adjon Isten magának is, felsiges királyfi! Aki jön, a köszön, nekem illik! -Nem baj, gyere! Megölelte. Szolgálatot jöttél keresni? 60