Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

közé. A teremtő könnyedség „a dal szüli énekesét" babitsi gondolatát látszik igazolni.

44 A csak ritkán asztalhoz ültethető idős embertől az évek folyamán közel harminc meseszöveget rögzítettünk. Lakatos kitűnő emlékezetű szerkesztőnek bizonyult: meséinek fejezetei logikailag kifogástalan rendben követték egymást, szereplőinek sokaságát mindig fölényes biztonsággal mozgatta. Egy-egy alkalommal általában egyetlen mesét mondott magnóra. Ritkán hagyta félbe történeteit, de amikor - általában egy hónapnyi idő elteltével - be kellett fejeznie meséjét, elegendő volt belehallgatnia az előzőleg felvett szöveg utolsó mondataiba. Meséinek hossza változó, de - minthogy az olykor pazarlóan bonyolított meseszövés szemében értékmérő - időtartamuk szinte kivétel nélkül meghaladja a harminc percet. Két ülésben elmondott tündérmeséi általában kétszeres hosszúságúak. Végezetül, a mesei alkotások lejegyzési módjára rátérve elmondjuk, hogy a mesélő által használt sarkadi tájnyelv hangtani, az ige- és névszóragozásbeli jellegzetességeit csakúgy, mint a mesemondó mondatszerkesztésének - a köznyelvtől olykor jelentős mértékben eltérő - sajátosságait, frazeológiájának egyéni vonásait (például fokozásait, szóhalmozásait, esetleges kihagyásait) következetesen tiszteletben tartottuk. A szövegben kizárólag kisebb, a jobb megértést elősegítő korrekciókat, rövidítéseket, szókihagyásokat hajtottunk végre. A magát Andersenhez (nemegyszer mint meghaladott elődhöz!) mérő Lakatos János az újraalkotás folyamatában nemcsak hallgatóságát bűvöli el (miként a mesék gyűjtőét is), de önnön leleményessége az alkotót sem hagyja érintetlenül: vitathatatlan tehetségének köszönhető rögtönzési képessége birtokában korlátlannak érzi a mesék újraalkotásának, új történetek szövésének lehetőségét. 35