Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Kihúzott hát egy olyan kétélű kardot, akivel egy ezredet el lehetett volna pusztítani. Nízte, csak tovább nízte a királyjány: -Hát várjál! Vigyázz, vigyázz, mer ezt a kardot a te kardod nem fogja! Mer ez egy átkos kard. Tudod, mit csináljál? Elsősorban a lábát csapd le! Ha csapni akar, csapd le a keze fejit, vagy a lábát. Akkor meg tudod közelíteni. Összementek ám! Megszorította hát a Feketegubást. A meg kétélű kardon lógott a levegőbe, de hát forgatta a jány a szőnyeget a háta megett. A jány megnyomta a szőnyegnek a gombját, fejj ebb ment, mint a Feketegubás. A fiú meg a keze fejit, puff, lecsapta a karddal együtt. Lejjebb szállt, levágta térdbül a lábát. -Na, Feketegubás! Te vagy az a nagyon nagy vitéz? - Ide hallgass! Hiába vagy te Vízi Gyula, hogy tíged a víz vetett fel a tengerparton, úgyse tudod a háromszázharvanhat fejű sárkányt legyőzni! - Mir, hogy nem tudom legyőzni? - Mer tizenkét méteres millingfarka van. Egy egész várost elpusztít, ha akar. Most tizenkét órakor nyílik meg a Tüzestenger. Egy aranylépcső megyén lefele. Minden nap egy-egy embert eszik meg. Lenn az alvilágban nincs mán ember, mind megette! -No, jól van - aszongya -, majd meglátom! Eljött a tizenkét óra, megnyílott a Tüzestenger, níz lefele a nagy térsígbe. Aszongya a jány: - Lemegyek veled én is! De olyan világosság vót, lenn van a Nap, a Hold, a kétes Hajnalcsillag. Háromszoros világosság vót, mint egy nappalba. Lássa lenn a tenger fenekin, hogy hegyek, völgyek, városnegyedek, egy alvilág vót lenn, egy Alsó-India. Lássa, egy kastély előtt ott fekszik egy olyan hatalmas sárkány, hogy a fiú, amikor ránízett, aszongya: - Ez borzalmas nagy! 341