Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)
A közösséget szórakoztató hagyományközvetítők díjazása sokáig kívül rekedt a vizsgálódás körén, főként szórványadatokat ismer a kutatás. Magunk egy deszki szerb énekmondónk elbeszéléséből tudjuk, hogy szolgáltatásukért kivételes alkalmakkor jelentős summát is kaphattak. 43 Lakatos János idevágó adatközlései azért nagyon fontosak, mert általuk megtudhatjuk, hogy mesemondónk tanítója kisebb kiadásait (dohányának, a lámpájába szükséges petróleum költségeit) a szokásos, a hallgatósága által elfogadott tarifáért, a rendszeresen végzett mesemondói szolgáltatásáért kapott pénzből fedezhette: „Mesélés, az más estéken volt, téli nehéz estéken jött a mesélés. Mondjuk, már elunalmasodott a világ. Akkor eljöttek, kettő-három: - Híjátok el, mesélni! - Csak egy pakli zöld dohányért! Egy pakli zöld dohány 11 fillér volt, egy sárga 13, tetszik érteni, egy nyolcas meg 24 fillér... Mikor mentünk, akkor vittünk, mer akkor még fillér, pengő vót, vittünk egy pakli dohányt, meg petróleumra valót, meg amiér citeráltak. Na, amikor véget ért a citeratánc: - Ki eszik főtt tengerit? Hát ettek, akik ettek. - Mesét akarunk hallani! Négy fillért kellett fizetni a petróleumba, mert a lámpa égett. - Na, én adok hat fillért! - Jól van, köszönöm, fiam! Te tennap se, tennap előtt se hoztad el a petróleum árát! Adott a következő 10 fillért. - Hozok egy pakli dohányt! Na, leült, oszt kezdte: - Vót hetedhét országra..." Ez az adatsor arra is rávilágít, hogy a második világháború előtt a beköszönő tél egy-egy hosszú estéjén miként múlatták az időt a fiatalok, hogy Sarkadon többé-kevésbé folyamatosan volt közönsége a mesemondónak, s hogy a fiatalok igényelték a mesét. Megszerzett tudását itthon kamatoztatván - földi tanítói példájára igény szerint maga is tartott meseesteket. Ezek szokott, rendes helye az akkortájt népszerű sarkadi cigány mesemondó, Antó Kis Károly (Károly bácsi) háza volt. A közösségi szórakozás e kitűnő alkalmaira általában heti rendszerességgel került sor. Az esztendő eseménytelenebb időszakát kel43 NOVKOV Mláden egy alkalommal, a harmincas években a battonyai szerb templom védőszent-ünnepén egy, az anyaországból áthozott ének megtanításáért négyszáz liternyi bor kocsmai árának megfelelő összeget, kettőszáz pengőt kapott egy szerb nagygazdától. GRIN 1.1977. 96. p. 33
