Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Jaj - mondom -, ezt szeretem! A tündérjányok meg a hátam megett álltak. Ettem, ittam, kimentem, mondom: - Róza néni - hun van anyám? - Hát hun van anyád? A kultúrházba! - Hát - mondom -, az meg micsoda? - Olyan, mint a dübögő, a cuháré meg a kaláka. Nagy hó vót. Mondom a két jánynak: - Elvisztek? -El! Húzta a hattyú a kis kékezüst hajót. Hát, amikor odaérek (mer ott vót a kultúrház a Vár utcában), ott megyek, a Hóember sep reget! Rózsás papucs vót a lábán, aztán vót egy pipa a szájában gesztenyebül, nád vót a szára. Odamegyek, megfenyegetett: - Megállj, mer ád neked anyád! Elmentél, odavótál, Meseországba! Bemegyek a kultúrházba, néma csend van. Ott ült anyám, és nagy fehír kontya vót mán. Több idősek, öregek vótak mellette. Hát, megszólalt anyám: - Hol csavarogtál, fiam? -Hát, Meseországba! -Vót mesetanulás? Olyan nagy mesét tanultál, nagy mesét tanultál? -Majd elmondom neked, hogy milyet tanultam. Csak addig ne bántsatok, amig amit hoztam, szít nem osszuk! Kihúztam a fürt szőlőt, egy-egy szemet mindegyiknek odaadtam, megették. Anyámnak a nagy fehír kontya leomlott, szíp csillogó fekete haja lett. Megfiatalodott. Mindenki megfiatalodott, össze-vissza ölelgették, csókolgatták egymást. Aszonta anyám: -Jaj, dehogy bántalak, fiam! A bárányfelhő kettészakadt az égen, a Hold is odakandikált (telihold vót) a kultúrház ablakába. -Na, mondjad csak, mondjad a mesét - aszongya. Anyám mosolyogva, könnyek között mondta: 317