Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Azt mondja a Mesekirálynő: -Ide hallgass! Vigyél Magyarországra két fürt szőlőt. Az egyiket add oda a munkanélkülieknek, a másikat meg add oda az öregeknek. Engem meg csókolj meg! - Én? Hát, felsiges királyné, kisprinc vagy! Hogy gondolsz te olyat? -Na, gyere csak, csókoljál meg! - aszongya. Hát, nem nagyon akartam, mer féltem. Mentem, megfogtam a nyakát, megcsókoltam. Lehullt róla minden aranypaszománt, aranykincs, aranyrózsa, ott állt hófehír hajjal, hófehír ruhába. - Mondd meg mán, hogy ki vagy? -A Jóság és Igazság tündére. Vegyél le egy fürt szőlőt, mielőtt el nem mísz. Vegyél le kettőt. Az egyiket az öregeknek- aszongya -, a másikat meg a munkanélkülieknek add oda! Hát levettem, beletettem a bakóba. Jöttem visszafelé a nagyhídiul, hogy jöjjek be Meseországba. Ott vártak a tündérek. Megkaptak, átrepítettek a folyón nevetve, kacagva, énekelve. Mondom: -Ne rángassatok engem! - Nem rángatunk! Vittek a Mesekirály elibe. Az összes jány ott vót a fürdőbül, mind tapsoltak: -Jaj, de jó, hogy megnyerted! - Ha hazamísz Magyarországra, nem kell neked mán mesét hallgatni, járni iccaka, ha magad mesélsz, tehozzád járnak. -Jaj, de boldog vagyok, Istenem! Aszongya a Mesekirály: -Na, most mán elmehetsz haza! De mán egy kicsit megöregedtél! - Mir öregedtem volna mán meg én? - mondom neki. Még csak hetvenhat napja, hogy itt vagyok. - Hetvenhat éve, fiam! Hetvenhat éves vagy! Aszondom: - Az hogy létezik, hogy mi úgy öregszünk, nem úgy, mint maguk tündérek? 315