Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Nem tudsz hazahordani bennünket! Mer itt, látod, kiszabadultunk. De vigyázz, mer itt egy olyan hatalmas király lakik - aszongya -, hogyha te innen ki mersz indulni, a Mágneskirály mindünket odaszív a mágneshegyre, és ottmaradunk! Ahol feljöttek a tengerpartra, nagy hegyek vótak. Nízte, nízte űt a Mágneskirály: - Ne is menj tovább, mer ha mísz száz lépést innen, mán a mágnes odahúz. Onnén soha nem fogsz eljönni! (A Mágneskirály a Mágneshegybe lakott, ha valaki arra ment, odaszívta. Aki a tengerről ment, hát azt is odaszívta.) Gondolkozott a fiú: -Istenem, mit csinájjak? Erre mondták: -Hajóval el tudnánk menni? Van sok hajó itten! De te, hogy mísz? (Nem tudták, hogy nála van a bocskor meg a korbács.) - Na mindegy, én megpróbálkozom magamnak. Aszongya a jány: - Hát veled megyek! Könyörögtek a királyho: -Akárhogy, de kijutunk, valamelyik országba hazamegyünk. - De - aszongya a Mágneskirály - te itt fogsz maradni! - Mi a neved? - Gáspár vagyok. Úgy neveztek el. Fogta a legény a korbácsot, ahogy jött, úgy ment el vele. Odacsapott, az összes mágnes, Mágneshegy, az összes mágnes vitézek mind mállottak szíjjel tülle. Mikor beért mán a kastélyba, aszongya a Mágneskirály: -Állj meg, fiam - aszongya -, még van egy lehetőséged! Akkor odavágott a hajók elébe a partra, mind szípen ringatóztak. -Én nem bánom, hogy idejöttél, de még van egy próbád, úgy engedlek el! - Nem kírtem tülled semmit, felsiges király! -Várjál, az a jány, aki ott van melletted, nem a tied! Gyere csak ide be! 308