Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Odament a felesíge. -Na, Péter, mehetsz! - Mindent úgy teszek, ahogy te mondod. Megcsókolta. Kiment az erdőbe, vágta a fát, égette a szenet. Jött hát a kűszívű herceg. - Hát, Péter - aszongya -, hát kűszíved vót! -Visszavettem a szívemet. És tudok sírni és nevetni is, mint a színpadon. - Na, Péter, itt a vót vagyonod, hát elvetted, eladtad? Itt a sok! -Nem kell! Tudod, mit mondok? Ha boldog vagyok, kicsivel beírem, ha nem vagyok boldog, semmi kinccsel nem írem be. Mer a lelkek táplálják az igazságot. Az igazság meg a törvényt. De én azt mondom, a szeretet táplálja az én lelkemet, az én szeretetem a lelkembül táplálkozik. Táplálja a gyerekemet, táplálja a felesígemet. Kicsi kenyír legyen az asztalon, de a boldogságba az szétosztva is elíg! -Jól van Péter, én is visszaveszem a szívemet! Jött a királynő is: - Én is visszaveszem a szívemet! -Én mán nem törődök vele, eladok mindent, szétosztogatom. Most mán kezdem a szenet újra égetni, és viszem a városba. -Na, Péter - mondja a felesíge -, most meggondolhatod, visszamehetsz még! -Na - aszongya -, kiebrudalsz? - Megérdemelnéd, amír eladtad a szívedet, de azír én tudod, mit mondok neked? Adok egy csókot, oszt boldog legyél újra, mint eddig. Megcsókolta. Ő meg ment szenet égetni. Máig is élnek, ha meg nem haltak. 1996. február 28. ЗОО