Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

hogy micsoda hatalmas kincs. Amit sem Dárius kincsével, sem vagyonukkal, sem rubinokkal, sem gyémántkövekkel nem lehet megvenni. Semmi pízír nem lehet megvenni a lelki gazdagságot, a lelki boldogságot. -Ennyi kincs! De nem érek vele semmit! Mer a boldogságot nem tudom pótolni, meg az emberi szeretetet. -Na - aszongya -, jól van Péter. Visszaadom neked. Három évig szolgálsz nálam. De ha megpróbálsz szökni, Péter, neked annyi! Figyelj csak ide! Kinyújtotta a kézit, oszt vagy ötven kígyó kirepült belűle. Ragadozó kígyók. Kinyújtotta a másik kézit, vagy ötven sas röpült utána. -Ahogy gondolod - aszongya -, mer elmenekülni nem tudsz. De visszaadom! Gondolta: három évig szolgál, oszt csak kiveszi a szivit. Aztán visszamegy a kűszívhe. Elaltatta, elővette a millinget, kivette a szivit. A kűszívet. Visszatette a szívit. Mikor Péternek visszament a szíve, elkezdett keservesen zokogni. Görcsös zokogás fogta meg: -Engedj vissza a családomho, a felesígemhe, nem kell a kincs, nem kell az arany! - Szavadat adtad! Mer egy perc, oszt szétmorzsollak! Van itt egy elátkozott malom, és abba kell hajtanod egy kereket. Vizet kell adni, mer itt az óriások nem úgy esznek, mint tinálatok. Ökröket sütünk meg. Telt-múlt, egy évig hajtotta a kereket. Meggondolta: -Á, a vagyonom! Felesígem megölelem, megcsókolom, a családom megnízem. Mennyivel boldogabb vagyok, mint akinek kűbül van a szíve! Egy hajnalon megszaladt. Szaladt, szaladt, szaladt! Megszökött, szaladt, utána az óriások. Híjj, kivágta a kézit - vagy tíz hatalmas három-négy méteres zuzárd kígyó, csörgőkígyó a nyakának! Megjelent a Jóság tündére, letört egy gallyat, elhajította, lett belűle harminc sas, mind elkapta a kígyót. 298