Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Kiborította a kocsikat, megrakta arannyal. Megrakta gyémánttal, briliánsokkal. Aranykardokkal, aranyfegyverekkel. -Nem tudsz elmenni, Péter! Odavitte egy dombhoz. Gyönyörű szíp mohás vót, mint a fa moha, gyönyörű fenyves vót. - Látod itt ezt, a mohák közt az emberi szíveket? Itt van királyjánynak is szíve. De itt marad örökre! Viheted az aranyat! De hát a szívedet itt hagyod! Akkor ráfújt, elaludt. Elővett egy millinget, kivágta a mellkasát, kivágta gyönyörű élő szívit. Közvetlenül a többi élő szív mellé tette. Ott lüktetett a gyönyörű gyopáros erdei mohába a szíve. Beletett egy kűszívet. Összevarrta neki. Ráfújt, feléledt. - Na, Péter, gazdag ember vagy! Olyan gazdag ember vagy, hogy nincs a világon még egy, a kűszívű herceg sem lesz gazdagabb nálad. Felébredt: -Nem érzem, hogy ember vagyok! Nem érzem a szeretetet. Olyan vagyok, mint egy kihalt világ, mint egy kihalt fa, aki ki van száradva. - Mindegy, Péter. Megkaptad, ami járt neked. Itt van, indítsd be a kocsidat lovastul, vigyen haza! Hazament, mán akkor várta a herceg: - Na - aszongya -, most mán te is olyan gazdag vagy, mint én! Szaladt a felesíge, szegíny. Aszongya: - Péter, nemsokára lesz... -Menj tovább! Ismerlek, de a gazdagságom olyan nagy, hogy nem is tudok veled élni. Hercegnőket fogadhatok, köllereket magam mellé. - Ó, Péter, látod? Itt van a kis fiad! -Nem érdekel! De hát akkor, nagy kastélyokat épített, palotákat épített, testőrjei lettek. De hiába ivott, nem érezte, hogy bor vagy sör, csak itta. Mer kűbül vót a szíve. Meglett neki egy gyönyörű szíp kisjánya. Meg vót Péternek egy kis fia is. Rítt a szegíny asszony. 292