Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Még gazdagabb is! - Hol lehetne azt a félszemű óriást megtalálni? - Mísz innen - aszongya -, eléred a tengerpartot. A tengerparton körülbelül mísz három napig, mikor egy hatalmas kastélyt találsz. De hegy alakban! Bemísz, sok óriás él ott. De van egy közölök, van úgy öt méteres, fél szeme van. És akkor a szívedet kiveszi, és tesz egy kűszívet. És akkor te nem sajnálsz. De amit meg mersz kírni: gyémántkövet, aranyat, briliánsokat, tehát mindent ád, amit el tudsz hozni kocsival. - A te szívedet meg leteszi egy fa alá, szíp erdei mohába, oszt ott lüktet a szíved. Nevetett Péter, a herceg is nevetett, aszongya: - Hiába nevetek én, nem érzem, hogy nevetek. Hiába nyúlok nőhöz, nem érzem, hogy nő. Hiába érek a fához, ha nem érzem, hogy fa. Merkű a szívem! - Hát - aszongya -, azír van mindened? -Igen. Nem fogsz sajnálni senkit, nem fogsz kegyelmezni! A felesígedet ismered, de nem kegyelmezel. És, ha neked kűszíved lesz, mán nem fogsz vele foglalkozni. Hát, erős vót a kíváncsiság: -Kedves herceg! Nagyon feltüzelt! - Nem bánom - aszongya -, megmondtam neked előre, Szénégető Péter, hogy úgy menjél el az Óriásországba, hogy az élő szívedet ott kell hagyni! Rítt az asszony: -Ne menj el! (Kis fiak vót, az is Szénégető Péternek a fia.) -Ide figyelj, Péter! Itt hagyod a kis gyerekeidet, mer terhes vagyok! Ha kű lesz a szíved, herceg, király leszel, akkor mán se engemet, se a gyerekeidet mán nem véled semminek! - Hát - aszongya -, én megpróbálom! Te asszony! Tegyél tarisznyát. - Nem tarisznyállak! - Ide figyelj ! Nem tarisznyázol? Kötelességed, mer asszony vagy! Aszongya: -Az Isten nekem tíged ajándéknak adott! - Nem bánom én, Péter! Én mán tudom, hogy el fogsz engem hagyni, felejteni. 290