Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Ez egyenesen idetart - aszongya. (De vót nála két golyó, meg az elevenszületett kard.) Megáll a hajó az Üveghegyen a kastély előtt, a kiszáll a Tündérkirály: -Ide figyelj, János, tudom nagyon jól, hogy megnyerted a jányomat, de csak nem lehet a tiéd! -Milyen szempontbul? Mindent megnyertem, és minden próbát kiálltam. -Nízzed, fiam! Neked nagyon gyenge az erejed az én erejemhe! Mer, ha én akarom, tiszta tűztengerré változtatom ezt a fél világot. A tengert is megégethetem! Nem adom neked, csak ha eljössz hozzám. - Én, Tündérországba? Aszongya: -Mán nekem lejárt az időm. Ne is próbáld a golyót se elővenni, mán attul sem fílek. Odament szípen, megfogta a jányt meg a felesígit, bevitte az aranyhajóba, el is vitte. Szegíny fiú, ott maradt az Üveghegyen. Aszongya a lovának: - Hát most mit csinájjak? -Jobban jártál így! Jobban jártál így! Mer, ha mégis hozzá mersz a golyóval nyúlni, megégetett vóna! -Akkor most menjek? - Ülj csak a hátamra, tudom én, hun van Tündérország! Felkerekedett, az Üveghegytűi még feljebb, az ég peremire a felhők közt mentek. - Na, ide figyelj ! Én mán most elbúcsúzok lulled - mondta a kis ló -, én tovább nem viszlek! Eddig adtak neked oda. - Ó, hát akkor, hogy menjek haza? -Hát majd hazamísz Tündérországbul. Vagy elpusztulsz, vagy győzöl! - Arra kírlek tígedet, János, ha bemísz Tündérországba, mindenfélivei kínálnak. És el ne fogadd. A kertbe kimísz, van egy almafa, fehír alma van. Abbul egyél egy szemet. Jó fehír alma. - Huh, de jó, hogy mondtad ezt! 285