Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Bement a szobába. -Hát, jó Isten! - sehun nem leli a jányt a bölcsőbe. Ebbe a szobába vót, és nincs tovább - aszongya - milyen ez? Kimegy mán a kertbe. Kiment a kertbe, ott ült egy pici öregember. - He, he, kedves fiam, sajnállak tíged! Mer te nagyon messzi fődrül gyüttél. Nem aludtál el első iccaka. De második iccaka lehet, hogy elalszol. - Kedves ídesapám! Mit csinájjak? -Na, nízd meg! Leszakított egy falevelet. Ezt a falevelet tedd az inged ujjába bele. Megnyerte a második iccakát is. Harmadik iccaka jön a nagy próba. - Nahát, szívem, szíp szerelmem, mi lesz a harmadik próba? - Harmadik próba meg a lesz, hogy kimísz az erdőbe. Oszt ott van egy sasmadár, oszt neked - aszongya - meg kell őrizni reggelig. De hát azt a sasmadarat meg kell fognod, és meg kell őrizni reggelig, hogy meg ne egye a sárkány. Mikor kiment az erdőbe, egy hatalmas nagy sasmadár, akkora, mint egy sárkány, ott ül. -De sajnállak - aszongya. Nemhogy meg tudnál őrizni, mire leáldozik a nap, a csontodbul sem szabad, hogy hagyjak! -Engem megölsz? Azír küldött ki a Tündérkirálynő, hogy megőrizzelek tíged. -Engem nem tudsz! A te lovad megevett két tűzerdőt, én meg megettem harminc tűzerdőt. Hiába jössz! Mikor a nap áldozni kezd, nekem mán el kell veled számolni. - Na, jól van, addig meghagyod az íletemet? -Addig hagy íljíl! Mán közeledett az este, a fiú elővett egy golyót. (Amelyiket neki adott a keresztanyja.) Odahajintotta, füstfelhő vallott a madárbul. Eltűnt. Megyén befele. - Na, szívem szíp szerelme? -Nagyon jól van! Meggyőztél. Három iccaka nem aludtál el, meggyőzted ezt a sasmadarat is. Na de, most az a helyzet, az a kívánsá281