Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

A virágot elvette tülle az aranykulcsos. Bevitte egy szobába, be akarta zárni. De az aranykazettába nem tudta bezárni, mer a virág kiment a kezibül, kitörte az ablakot, oszt elrepült. -Hű - aszongya az aranykulcsos -, de kár vót megbántani azt a fiút! Elment vissza a tündérjányho. Eljött a hetedik nap. -Fiam, hát öltözzél fel! -Nem öltözők, anyám - aszongya -, én így megyek! Hetedik napon megyén, egyenesen be az elátkozott kastélyba. -Jöjjön, ami jönni akar! Lássa, ki van ott nyitva az ajtók. Megyén befele, az a szíp királynő egy ravatalon ki van terítve. -Juj - aszongya -, hát ez meghalt! Odament, megcsókolta, mindjárt felült. -Szívem, János! Te úgy gondolod, szegíny vagy, pedig - aszongya - te nem vagy szegíny! Te olyan hatalmas vitéz vagy, olyan hatalmas király vagy! - Sehogy sem értem azt, hogy király meg vitéz vagyok. - Mer te nem ettül az anyátul születtél. - Kitül születtem akkor? -Ez az anyád tíged talált! Neked nem ez az anyád! Neked van hat testvíred, vagy hét is - aszongya -, te vagy a nyócadik. -Olyan nevetséges - aszongya! -Igazad van, mindig olyan szípen járatták a többit - aszongya -, engem meg ebbe a vászonnadrágba. -Na, üljél le! Megnyílt egy oldalajtó, belépett tizenkét királynő. De sima királynők, nem tündérkirálynők vótak. - Melyiktők fürösztitek meg? Fésülitek meg? Ott a ruha, vegye fel! Megfürösztötték, felöltöztették, felsiges mágnás király lett belűle. -Nem mehetsz vissza anyádékhoz! - Itt maradok? - Ez a kastély az enyém - aszongya a tündér -, csak tudod, el van átkozva. Most mán annyi előny van, hogy nyitva tudom tartani. Megcsókolta. 277