Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Hazamentem, az anyám szegíny nádas kis házába, elmondtam anyámnak, mit akarok. -Ó, gyermekem, ne gondoljad, Meseország nincsen, az emberek a mesét nem szerkesztik. Az emberek mesélnek. Te sose érsz ki oda. El ne tévedjél fiam, a határba, nehogy kimenjél, míg mink oda vagyunk dolgozni. Elviszlek a legöregebbik nénédhez, Irénhe, az mond neked mesét. Elvittek, mer féltek, hogy kibolyongok a határba kiskoromba, mer féltek, hogy én Meseországot keresem. A néném magyarázott, mesélt. Az iskolában azt mondta a tanárnő, a tanítónő: -Mese, mese, minden mese. Mesélni lehet mindenrül: utcárul, farul, fűrül, emberrül, mindenrül. Ne higgyél neki! Hát hazamentem én akkor, sírtam, anyám is sírt. -Nehogy elbujdossál, fiam! Senki nem vót otthun, az ajtót kinyitottam, bementem, kitettem a palavesszőt, palatáblát a bakóbul, tettem bele egy darab szalonnát, fokhagymát, hájat, meg egy nagy pogácsát. Elindultam kifele Sarkadrúl, a Gyepes folyón, Meseországot megkeresni. Elmentem nagyon messze, találkoztam sárkányokkal, óriásokkal. Találkoztam sok szántó-vető emberrel. Mindig integettek. - Hova mísz? - Megyek Meseországba! Mentem hosszú időn át, míg elértem a Föld tetejirűl a Kékezüst tengerre - tovább nem lehetett menni. - Ott állt egy tündérjány mosolyogva, nevetve: - Gyere, gyere, gyere, te kis pöttöm gyerek! Mondom: -De szíp vagy te! Milyen szíp kékezüst hajad van, vagy kékarany hajad van? - Én vagyok a Meseországnak a küldöttje. - Hát - mondom - tudod, hova szeretnék menni? -Tudom, tudom a kék Mesetenger szigetre, ott, ahun mesét lehet tanulni. De ott nem kell tanulni, mer ott örökké tudod mondani, ha odaérsz. - Hogy menjek én át a tengeren? 239