Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Akkor nízett szíjjel: ott ült az öregasszony a másik háta megett. - Két testvírek vagyunk. Csak ű sasnak változott, hogy el tudjon hozni. Csak a gondolatoddal irányítsd! - Na jól van! Ettek-ittak. - Mikor megyünk? - Fiam, mánis mehettek! Mánis mehettek, de a Tüzestengeren keresztül menni nem tudtok. - Ó - aszongya -, olyan tűzfelhők járnak a tenger felett - nem azon a tengeren, ahol apád van - ezen a tengeren, ami itt van! De adok neked majd valamit, oszt a tűz elcsendesedik. - Ugyan, ugyan, mit adna nekem? - Itt egy kis üveg. Be van dugva. Mikor még rá nem repülsz a Tüzestengerre, vedd ki a dugót, oszt ami benne van, öntsd le! Megcsókolta a két öregasszony egymást, két Világboszorkány vót, testvírek. Felült a sas hátára. Felrepültek. - Hú, akkor, amikor a tenger szélire értek, akkor látta a fiú, hogy juj, felhőben áll a tűz! -Ne fílj! - szólt az öregasszony. Amit adott a testvírem, öntsd ki! Ott lakott a sátán boszorkánya. Ű erősebb vót mind a kettőjüknél. Kivette az üveget, beleöntötte. A tűz egybül elaludt. A tenger még morajlott, felfele csapott, de keresztülrepültek rajta. Leszálltak a tengerparton - ez nem az a tengerpart vót, ahun az ű apja lakott, hanem egy másik tenger. Aszongya: - Ide figyelj! Meg kell vívnod egyvalakivel! Aszongya: -Énnekem nincs ellenségem! - Dehogy nincs! Ezt a jányt egy király el akarta venni. Itt lakik a tengerparton. De vigyázz, mer nagyon veszélyes és erős király! Ahogy ott beszélgettek, egyszer csak egy hétlábú táltos bögej csikón megérkezett a király. Tiszta fekete dolmányban, fekete királyi koronában, fekete karddal. -Óhó, Tengerkirályfi! Hát azt gondolod, hogy elviheted? Az enyim lett vóna először. - Hát - aszongya -, én elhoztam, mint felesígemet. 235