Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Hét szíp kis szűzjányt előhíttak, tiszta fehírbe felőtöztették, koronát tettek a fejire. -Na, kisjányom! Elvágták a neveletlen ujját, lecsorgott a vire. Látták, amint a ködbül egy felsiges királyfi aranyfoggal, aranyhajjal, karddal ment, aranykorona a fejin. Az asszonynak vót a fia. Meglátta. - Ide figyelj, kedves fiam - aszongya a Bikafejű király -, mit kírsz? -Anyámat bezártad! Fel tudtalak vóna menteni az elátkozottságbul, de nem mentelek fel! Ha akarom, a főddel teszem egyenlővé az országodat! Térdre esett előtte: -Kedves fiam! Bocsánatot kírek tülled, és minden jóval megáldom anyádat! Aszongya: - A tenger kincse olyan nagy, hogy nem az országodat, a világ minden országát túlmúlja. Mi nagyobb a tenger kincseinél? Az enyém, meg az apámé! Láttam, hogy térdre estél. Megbocsátok neked, de az anyámat azonnal engedd haza! Levetette az anyja a bilincset: - Látod? - aszongya a Bikafejű királynak - mondtam, hogy a fiam el fog pusztítani! -De - aszongya - bocsánatot kírtem! Elment az asszony haza. Gondolkozott. -Mit csinájjak? Nem tudok a tengerbe belemenni, a fiam meg el van fogva tüllem. Kimegyek az iccaka - aszongya -, egy gondolatot küldök a fiamho. Kiment az udvarra, hát látta, hogy egy sas leszáll. Egy levél van a szájában. -Arany Rezeda! A fiad küldte ezt neked! Várok - aszongya - körülbelül egy órát. A választ addigra hozd vissza! Elolvasta az asszony: „Kedves Anyám! Bajod van! Panaszod van! Azonnal írd le, mi bánt, és segítségedre megyek!" 231