Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Vett magának lovat. Felült, a ló vitte egy darabon. Elment egy másik városba, pókereztek, játszottak. Odadobta a pízt, semmije nem maradt. Se igazság, se kard, eladta a lovát is! így ment tovább, mendegélt, hetedhét ország ellen, városokon, hegyeken-völgyeken, árkokon, tüzeken, bokron, óriásokon, küzdelmeken át. Nem találta meg az élet igazságát. Aszongya: - Hogy menjek vissza most! (A bég mondta neki, hogy egy hídon kell átmenni.) Ment szegíny, ment, mendegélt. Elérte a hidat, amit mondtak, jósoltak. Ott állt egy őr. -Na hova, hova, barátom? Nem lehet átmenni! Mit keresel itt? - Az élet örök igazságát! -A túlsó parton van! - Hogy tudnék átmenni? -Nem tudsz átmenni! - Két bocskorom van, odaadom. -Vedd le a bocskorodat, Miska - aszongya -, jó lesz a nekem! Odaadta, az meg átengedte az élet igazságáho. Semmit nem lát, csak a nagy pusztaságot. Aszongya: - Becsaptak! Itt semmi nincs, itt nagyobb a szegínység, mint másutt! Még enni se tudok, egy bogarat se! Megyén, mendegél egy úton, egy kietlen helyen, mikor meglát egy tisztást, azon egy nádas kunyhót. -Be kell mennem! Bekopogtatott. Ott áll egy szíp, fiatal jány, hátra van kötve a haja, süt, főz. - Szerencsés jó estét, te szíp jány! -Neked is, te vándorlegény! Mit keresel itt? -Az élet örök igazságát, ami boldogságot ád! Aszongya a jány: -Ittlakik! * Kihullott a fiúnak a szemibül a könny: - Hogy tudnám megnyerni? 224