Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Ráállt a király. -Látom, jó szíved van! Nem kírem tülled az aranyat. Nem kírem tülled az aranyat, mer kipróbáltalak, milyen jó a szíved. Ahova a fiadat elvitték, az egy olyan ország, hogy oda födi lény nem tud bejutni, csak egyedül én. Hazahozom a fiadat! Mán gyönyörű nagy vitéz. De ne felejtsd azt el, hogy mikor hazahoztam, a koronádat azonnal át kell neki adni. -Átadom én neked is, ha kell! - Hogy gondolod? A te fiadat illeti meg, nem engemet! - Na jól van! Csináljunk vírszerződést? -Nem kell nekem! Egy királynak elég a puszta szava is. Hát, ha szavahihető vónál, nem papírrul beszélnél, és nem beszélnél vírszerződésrül! Hanem, ha egy ember szavahihető a másikkal, elég a puszta szava is annak, mer a lelkibe a tiszta igazság lakik. Na, király, visszatérek három nap múlva! Eltűnt, bement egy aranyerdőbe. Levetett mindent magárul, egy pálcát kihúzott, ráütött a lovára, beletette egy gyufáskatulyába, és elindult a gyufáskatulya, megyén haza. Nevet az anyja előre. Aszongya: - ídesanyám, mir mondtad azt annak a királynak, hogy egyik nap a krumplit főzöd meg, másik nap meg a haját? - Próbáltam, gyerekem, hogy segít-e? Próbáltam, fiam! Hiszen, fiam, ha én akarom, nízzed csak! Az öregasszony odament, egy pálcát a ládikóbul kivett. Benyitott a kamraajtón, becsapott vele. Hát, ami csak létezett enni-innivaló, kolbász, hús, sonka, finom kenyerek, mind ott vótak! - Ládd, fiam, meg tudtam vóna a királyt kínálni, de én megpróbáltam, hogy ezek a királyok mind ilyenek-e? Aszongya: -Nagy útra indulsz, fiam, egy elátkozott országba! A királyfit nem báncsák, mer nem engedi a Világvarázslója, hogy báncsák. (A Virágvarázslója küdte az üveget ennek a királynőnek, abbul a három cseppbűl lett az a fiú, a király fia.) Csak fiam, ha most két éven belül ki nem szabadítja valaki, akkor örök rab lesz. Mer akkor lejár a határidő. Kö211