Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Kihúzott az öregasszony egy varázspálcát a hóna alól, rávágott a jányra. Mindjárt egy élő fa lett belűle, egy szíp aranyalmafa. -Na, ezt a pálcát neked adom. Ha víletlenül én nem tudnék itt lenni fiam, s te visszajössz, üssél rá. - De hogy tudjak elmenni? - Ez a ló, fiam, elvisz a Pokolba. De vigyázz, mer a Pokolkirály fiának olyan a kardja, aki megvív a Sárkánykirállyal is. Hiába van nálad az elevenszületett bruncik, eltöri a kardodat, mint az uborkát, olyan kardja van. - Nagy feladat, ídesanyám. -Nem baj, gyermekem, menjél! Na, megcsókolta az öregasszonyt, és ránízett az arany almafára. Elindult. No, amikor a poklot bekerítette, annyi vót az ördög, mint a sár, mint a levél a fán. Mind nevettek, kacagtak: - Hehehe! De jót ebídelünk belűled! Nyársra húzunk! -Hú! Lángot lehelt a háromlábú táltos bögejcsikó a száján. Abba a körzetbe mindenki hátrált tülle. Akkor níztek szíjjel: - Kedves gazdám, mondjad, hogy a Pokol királyfija akarsz lenni, s ha nem akarják engedni, mondjad, hogy templomot építel Pokol elibe. Megyén. Aztán jönnek ki a Pokoltestőrök, kifele. - Ohó, te vagy Dankó? - Mondd meg gazdádnak, bocsásson be! Visszaüzent a Plútó fia, hogy mondja meg, hogy mit kír, oszt megkapja, de menjen vissza! - Mit akarsz, mir jöttél ide? - Azír a kardér, ami gazdánk odalán van? Nem kapod el! -Azt a kardot, amelyik az oldaladon van! -Azt nem adhatom oda! - Rendben, ha nem adod, abba a pillanatban megkezdem! Hozatok építészeket, ide építek egy templomot vagy egy kápolnát a Pokol elé! -Jaj, csak azt ne tedd! Behítta a Pokolkirályfi: 190