Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Azonnal, kedves, drága gyermekem, azonnal királyi hadsereget küldök. -Ne küldjél. Adjál nekem egy hajót és adjál népet, hogy menjek el az anyámhoz, látogassam meg a tengerparton. Él-e még a szegíny anyám? Erdei növényeken él, szedreken meg gelegonyán. Kiáltott a király, azonnal parancsolt: - Testőrök! Aszonták a népek: -Jaj, mi is elmegyünk anyádír! -Csak - aszongya - ne jöjjenek annyian, hogy lemerüljön a hajó! (Lássék, ilyen a szeretet! A szeretet megolvasztja a vasat is.) Beültek, aszongya a jány: - Én is elmegyek. -Te maradj itthon - aszongya -, nagyon nagy veszély is lehet rajtunk! A tengeren tengeri szörnyek is lehetnek. -De nem maradhatok itten - aszongya -, mer fílek, hogy eljön értem a hétlábú Sárkánykirály. Jól is látott, jól is gondolkozott. Beleült a jány is. Leült Dankó, a jány meg odahajtotta az ölibe a fejit, oszt elaludt. Megindult a hajó. Elérkezett vissza, arra a helyre, ahol valamikor az ő apja halászott. Messziről látta, hogy a kis kunyhót benőtte a szederinda, a futó. Látta, hogy egy kis kímínye füstöl, hogy még él valaki ott. Bement, látta, hogy az anyja egy rokkán fon, de aranyfonalat. De hát, bemegyen. - Ó, ó, fiam, de megnőttél, de szíp király lettél! -Anyám - leborult a lábáho -, de rossz a ruhád! - Hát, fiam - aszongya -, ez mán van pótolva. - Anyám, oszt honnan vetted ezt az aranyfonalat? - Hohó, fiam, itt terem. Kiment, akkor látta meg mingyán, hogy az anyja tiszta aranynak varázsolt mindent. Az is tudós vót, annak is született. Tiszta tudós vót, nem gonosz! -Anyám, elviszlek! 187