Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Kimegyen: - Kedves felsiges királyfi! Mit kívánnál enni-inni? - Nekem egy pohár víz kellene. Hozta az ezüstkelyhet, benne a gyűrű. - Parancsolj ! - aszongya. Mikor megissza félig, megakad. Aszongya: - Hát ez a gyűrű? Aszongya: -A te menyasszonyodé! Hú - aszongya -, de messze van, el kék menni három tengeren keresztül, és akkor el kék menni az elátkozott bika királyfiho. De hát ott olyan elátkozottság van, hogy annyi bika van, hogy ha millió megy el, akkor is megöli. Mer mind elátkozottak és tudósok. Most rajtad a választás! -Na, mindegy - aszongya -, megpróbálom! Arról megtudod, hogy hét év múlva visszajövök. Vagy a jányoddal, vagy magam, vagy nem jövök vissza, mer oda csak hét évre lehet elmenni! Aszongya a lova (tudós vót): - Hohó, velem nem tudsz odamenni! Aszongya: -Mir? - Hiába vagyok táltos, mer az úton, félúton, nem tudsz ennem adni. Mer nekem egy egész ezüsterdőt kell meggyújtsál, minden évben. És akkor mindig ott leszek, veled együtt. - Hát akkor - aszongya -, mit csinájjak? -Van ennek az Ezüsthercegnek egy régi pajtája. (Az a pajta, amibe bekötöttek jószágot, lovakat felibe, meg raktak bele szénát, ilyen nagy pajta.) -Na, és akkor mit csinájjak - aszongya -, a pajtára üljek? - Dehogy, dehogy, dehogy! - Eriggy oda a pajtáho, és ott van a sarkába egy kút, eriggy le oda! Ott fekszik egy kis csikó. És háromszor súgj a fülibe. - Mir, mit súgjak a fülibe. Mit tudom én, hogy hívják? Úgy hittak az Ezüstherceg janyát, hogy Rezeda. Ezüst Rezeda. - Súgd a fülibe háromszor, hogy „Rezeda", és akkor feljön. 173